2007. április 11., szerda
Hatakkor ez a blog most egy idore szunetel, akit erdekelnek a tovabbi kalandok lesse meg nalam, vagy Vikinel a wiwadatlapon az uj blog cimet! Pussz!
2007. március 25., vasárnap
Es vegre, mig Viki netezett es en Sandro egy konyvet bujtam, megertettem a Napolen-sztorit! Hogy miert mondjak az olaszok olasznak, es megis miert valt hiresse, mint francia! :-) Annyi az egesz, hogy egy bizonyos Francesco Buonaparte (egyebkent ezis milyen nev mar, na mindegy, van csomo vicces), sarzanai lakos (az ezerotszazhuszas evekben) fogta magat es atkoltozott Ajaccio-ba (Korzika), aztan ottan utana az ozonviz, meg a kolkok... :-) Jo, mi? Na, ez is riltajm irodott hozza a tortenethez, amit jelenleg nem tudni pontosan, hogy mennyi is, mert vegre oraatallitas! Kedveseim, jojcakat hat! Holnap mar este nyolcig vilagos lesz! :-) H.
03.22.
Ujra itthon. Amint kiszallunk a repulorol, meglatjuk a Holdat! (Egy het Budapest soran egyetlenegyszer sem. Remes.)
Sem oda, sem visszafele nem volt egy egyszeru utunk. Gyakorlatilag a repulojegy sem sokkal konnyiti meg az utazast, amennyiben este erkezik, es amennyiben makacson nem kerunk segitseget senkitol. Ma delben ertunk haza, a tervezett tegnap ejfel korul helyett. Jo, akkor mar elvegeztuk elobb a ma reggeli melot is, ne kelljen par oras alvassal beerni, az egyhetes kialvatlansag utan. Igen kemenyek is tudunk lenni, ha arrol van szo. (Maskulonben egyaltalan nem szeretek 9 oranal kevesebbet aludni.)
Milanonal meg nyeregben voltunk. A gep idoben szallt le (Puliszka Peter pilotank remekelt, a nevehez nem fuzok kommentart, csakugy megjegyeztem-feljegyeztem), a csomagokra alig vartunk, a repterbusz (amin tilos enni es inni, de ezt maguk az olaszok is akkora gyalazatnak erzik, hogy kiirni eleve csak angolul es nemetul merik), szoval azonnal indult, es maris ott voltunk a milanoi allomason, szep remenyekkel. Hamar szertefoszlottak, es kiderult, max Genovaig jutunk el. Uj menetrend, nincs mar a regi ejszakai vonat. Na, azert ott is jobb, mint itt, ugyhogy folszallunk. Genovaban pedig le, es ott aztan biztossa valik hogy valoban nincs tovabb. Ejjel egy, az elso pedig otkor. Eljen. Na sebaj, elvagyunk itt. Mitobb, egy kedves uriember atadja nekunk a legjobb, rendorsegi fekvesu padjat. Hogy ott biztonsagban leszunk. Probalunk is aludni kicsit a hatizsakokra dolve, de baromi huzatos a varoterem. Aztan mar csak szenvedunk, vizunk sincsen (mert a repteren elvettek), a mosdok bezarva, vegul vegre talalok egy ital-automatat. Marokkoi mentateat veszek, es nagyon varom az otorat. Valamint egy uj automatara is felfigyelunk (leven zenel es beszel), Michelangelonak hivjak es olyan, mint a fotoautomatak, de nem rendes fotot keszit, hanem a fotod alapjan karikaturat. Na, pont igy szeretem az olaszokat, ha ilyesmit latok! Aztan Viki joideje egy tapodtat sem mozdul a remek szigetelesu gumiszonyegrol, amit felfedezett maganak, mint melegsegforrast. Enis odaszambazok olykor, de nem birok nyugton lenni, felo, hogy allva elalszom. Ideoda megyek, huzom az idot, nem reszletezem, vegre megjon a vonat, na azon igazan jot alszunk, meleg is, kenyelmes is, igy erkezunk 7 orara Speziaba. Teljesen ujszeru. Foleg mert a Mekdo kavezojaba ulunk be felebredni, es energiat gyujteni az elottunk allo ketoras munkara. Na meg addig el is kell jutni, a hatizsakok pedig kozben kezdenek olyan nehezek lenni, hogy mar alig birom felemelni. KITARTAS! Bemegyunk a Fame Chimicaba es epp reggel tizkor, amikor odaerni kene, kijovunk, vegeztunk. Homalyos a hazaut, komaban vagyunk, de vegul leszallunk itt, kisfalunkban. Bekesziget. A Nap ezerrel, a madarak szinten, total nyugalom, sehol egy lelek. Kinzo rohogogorcsokben fuldoklunk a felfele lepcson, hogy ez mar tenyleg emberfeletti! De megvan, tulvagyunk rajt’, belepunk az ajton es vegre osszerogyunk a konyhaban. Ehes... Befaljuk a finom hazai toltott-paprikat, meg le is zuhanyzunk, sot, en aztan orulve a fenykepezonek, amit Bandi kolcsonadott, meg ellovok par kepet is a szobamra, a tengerre, a madarakra (akik tavolletemben idefeszkeltek az ablakomhoz, es akikert megszakad a szivem, de nem turhetem..), aztan vegre delben elalszom. Delutan otkor ebredek, elsosorban arra, hogy megint ehes vagyok, masodsorban meg furcsa galambturbekolasra. Egy ideig csak nezelodom, az elmult heten annyi helyen ert mar a reggel, hogy hirtelen a sajat szobamra sem ismerek ra, aztan lassan magamhoz terek, es beugranak a gerlicek, akik csaladot kivantak alapitani az en zsalum felso sarkan. Gyorsan felpattanok, es latom is, hogy hiaba verte le Viki (veletlenul ugyan, de nagyon helyesen) a feszkuket, ismet oda pakolnak. Annyira sajnaljuk oket, raadasul olyan butan neznek a lehullo agak utan, es olyan szep szerelmesek, hogy legszivesebben hagynam a francba, de nem lehet, hogy odatelepednek, aztan sohatobbe nem tudom becsukni az ablakom zsalujat, szokjanak csak mashova! Aztan konyha. Nagyipogacsa tejfollel. Tea fo, az meg aztan Nagyikeksszel. Viki is felebred, jon teazni. Lemegyunk aztan vegre a partra, befizetjuk az ugynoksegen a maradek penzt, es setalunk kicsit a feltunoen lomha mare mellett. Hazafele bevasarlas, aztan fol, es vacsi. Tejfolosteszta parmiggianoval. :-)
Az odautat meg mar talan kar is elmeselni, ugyis mindenki tudja (es ezen rohog, hahaha, tenyleg nagyon vicces), a tanulsag csak annyi, hogy ha mar egyszer mi is erezzuk, hogy nem nekunk valo az ilyesmi (repulojegy-foglalas, szervezettseg, kod es szabalyok), egyszeruen csak nem kell belekezdeni sem. Ha nem foglalunk jegyet, es idoben elindulunk, odaertunk volna a Kontrollra. Igyis nagyon kicsi hija volt mondjuk, az utozenekara utolso ket szamat elcsiptuk. Teatralis volt az erkezes, ejjel haromra besetalni hatizsakkal a Godorbe, es epp a Balaton jatszik. Kicsit olyan, amitol tenyleg majdnem elsirom magam, annyira otthon-erzes, de aztan csak pacsizunk es rohogunk es tamasztjuk a pultot inkabb. Sor-unicum, csocso. Valojaban ez az egy het viszont aztan tenyleg a legoptimalisabb idofelhasznalassal telt, nagyjabol mindenre jutott ido (kiveve a ket fontos videkire, amit igazan sajnalok, de majd legkozelebb, meg meg szerencse, hogy van telefon is a vilagon), es fontos eredmeny, hogy nem minden este a reszegeskedessel telt, igyaztan nem minden masnap sem csak a masnappal. Valojaban az van, hogy sajnos tenyleg csak az alvas az, amibol idot lehet elsporolni, a varoson beluli elkepesztoen hosszu ideoda utazasbol nem, a beszelgetesekbol nem, a koncertekbol nem, eve’sbol-leve’sbol nem... Ugyhogy jol elfaradtunk, na, de megis feltoltodve tertunk vissza kis otthonkankba, ahol most megfogadtuk (mint minden hazalatogatas utan), hogy mifele ujitasokat fogunk bevezetni az eletunkben! De most (mint mindig) nagyon komolyan is gondoljuk, es a vegsokig elszantak vagyunk! /Es most harapjunk valamit, tenne’ hozza Balazs./ :-)
03.23.
Iszonyatosan elszantak vagyunk, de tenyleg! A fonokom nem hiv, mint azt Viki elore mondta is, hogy nem fog. Nem haragszom ra erte, sot, megertem, lehet, hogy en se hivnam magam, nem hianyzik a balhe senkinek. Jelenleg az egyetlen munkank a takaritas, ketten nyomjuk, igazsagosan, de kozben peldaul csinaltunk szorolapot (szamitogeppel, bezony!) es kinyomtattuk es lefenymasoltuk es megszortuk vele a kornyezo villakat, hogy szivesen takaritanank, meg kertet gondoznank naluk, ha ugy van. Valamint irtam uj oneletrajzot, azt is kinyomtattuk es adogatjuk be jartunk-keltunkbe ideoda. A hetvegen pl majd a 5 Terre-n, mert amugyis azt tervezzuk, hogy odakoltozunk a nyar utolso ket honapjara. Ilyesmik vannak, meg aztan volt nalunk Bandi (a felvideki magyar exkollega) es hozott az utolagos szulinapjainkra egy uveg konyakot (nekem) es egy uveg Jagert (Vikinek). Mi meg unnepelyesen atadtuk neki a kokardat, amit megrendelt, igazi magyart! :-) Koccintottunk, eldumaltunk, aztan most, hogy elment, leultem osszecsapni a Kispal-cikket, mert muszaj, bar semmi kedvem. Na, es kozben Milyek megerkeztek Milanoba (jo nagy kesessel), es most izgulok miattuk is picit. Holnap bazarozunk Monteban (hanyszor irtam mar ezt, istenem!, de holnap ugy tunik tenyleg) es bokros teendoinkre hivatkozva lemondtuk a hetvegi ketnapos bulit, amire pedig meghivtak minket, kitudja mar hova. Olyan elszantsag van bennem, amilyen talan a disszidalasunk elso par honapjaban lehetett. Ugy erzem ebbol valami nagyon jo fog most kisulni, mert immar nemi helyismeret es egyeb segitsegunkre levo dolgok is tarsulnak hozza. Foggal-korommel leszunk mindjart nagyon jol! Egyebkent en maris jol vagyok, csak ne almodnek rosszakat. Az az egy zavar.
Viszont uj arcborapolasba kezdtem az Anyutol kapott mindenfelekkel, kivancsi vagyok, ha tenyleg csinalom mondjuk ket hetig, akkor mifele valtozas lesz majd lathato..? Vagy lehet, hogy a ket het keves? Annal tobbet azert nem nezek ki magambol, de egyelore raerek es meg elvezem is. Van dolgom! Reggel, delben este mikrogyongyos izevel megmosni, aztan tonikkal atkenni, majd ranctalanitoval vegezni az utolso simitasokat. Uristen! Mirol irok? Elmegyek zuhanyozni, ez a konyak lehet, hogy fejbevert..?
Ja, es draga exlovagom (na, ezt forditsd le!), a szabadsag, amit nem ertesz, hogy micsoda is volna, es minek ragaszkodom hozza, nekem peldaul azt is jelenti, hogy azt irok a sajat blogomba, amit csak szeretnek. Igy mar kezd oszlani a homaly..? Ha pedig nem tetszik, nem koll olvasni. :-)
03.24.
Harom nap mulva nevnapom van, most latom csak. Naes..? Megsem mentunk Monterossoba, olyan pocsek ido van, amilyen talan egesz telen nem volt. Ejszakankent ujra futunk, pedig mar vagy egy honapja nem! Es fazom is. Es utalatos is, szurke, meg szeles, meg minden, ami nem idealis a bazarhoz. Eseget is olykor. De a legrosszabb a hideg. Na, a lenyeg, hogy Sandro vacsira hivott minket, ugyhogy most megyunk is mindjart hozza, es remelem sikerul feltenni a blogba ezen sorokat. Valamint elkuldeni a kuldendoket. Valamint kapunk finom vacsorat, es meleg szeretetet vegre, amibol itt oly keves jut, foleg a budapesti sok-sok utan. Kicsit el vagyunk anyatlanodva, de nem hagyjuk magunkat, vagyis, na. Megyek zuhanyozni. :-)
2007. március 21., szerda
És ezt írta a Viki, de eltűnt a színező. Lila. (a szerk.) Olaszszerelmes lettem (mostanra) masfel ev utan. :-) Elohalaszva Sasha (volt lakotarsunk, ha nem tudnad) valogatas egynyari slagerekbol cedeit, reg kihult vulkanok robajlottak ujra! Bumbum! :-) Eh, a zene az valami meses dolog! :-) Baratom. Tehat van az a Jovanotti szam „mi fido di Te“, melynek videoklipjet Budapesten forgattak, es vagy ket honapja voltunk mar itt, mikor a piazza Chiodo-n (az Ichnusa Bar tevejeben) megpillantottuk a Bazilikat, a K-hidat, a kek metrot, melyben a muveszur utazik, fejevel egy magassagban a jol kiveheto „kerjuk jegyuket es berletuket orizzek meg..“ matrinca mellett. Csodas! Dagadt am a magyar sziv! :-) Egyebkent is jo szam, de igy meg jobban megszerettuk, majd nem sokkal eztan leszedve szoveget a netrol, gondos forditasba kezdtem. Hm. :-) Ma, csaknem masfel ev utan, megertettem. Hajra Viki, gyerunk! :-) Emellett ujrahallgattuk meg Vasco “Señorita“-jat, es meg sok minden mast, lenyeg a lenyeg, amit hamozgatok, hogy mind-mind pofon egyszeru, csak a komplikalt magyar agy gorcsosen keres benne duplacsavart, es nem erti meg (jo esetben azert nagysokara megis), hogy kurvara nem szol semmi masrol, „csak“ egy parton eltoltott naprol, naplementerol, hullamokrol, meg a sos csokok, esatobbi... Egyszeruen szep! :-) Szoval meglatni, kostolgatni (boh!?), izlelgetni tovabb, rakapni, megszeretni. A megszeretni elott egy harom honapos nem szeretem is volt, dehat a tel itt is depis volt, na. :-) Igazabol meg, mint mar Hajni is irta, mindketten tudtuk, hogy rosszfiukkal cseresznyezunk, de azert csak bele, nem kell minket felteni! Most kaszalodunk kifele a talbol (marmint a cseresznyesbol). Kozel egyeves futokalandunk Sergioval (mikor ki a masik utan), hatalmas kovetkeztetesekkel zarult, valosagos dramakkal, szivszakadassal, brrr.., de ragacsos, melybol elso reflex az elinnen, es a szavakat az O hangjan hallom, hasznalom a kifejezeseket melyeket Tole tanultam, brrrr... (es a Baia Blu is nagy szomoru kekseg nekem). No, szoval rossz szajiz, de ido mulas es seb nyalogatas... (Mekkora felfedezesek ekezetek nelkul iras soran! Idomulas az ido mulasaval.) Es ahogy Gabriele mondta tegnap este (ez most nem lesz romantikus, nem fuzodik szepen az iment felvillantott szerelmi szalhoz, vigyazat!) szoval hogy elobb enned kell hogy szarni tudjal. Na. Egy (nem emlekszem a nevere) filozosustol idezte. :-) Ezt hallottam mar olyan variacioban, hogy elobb el kell ahhoz esned hogy fel tudj allni (majd “erosen a foldon kell allnunk ahhoz, hogy el tudjunk rugaszkodni a terbe” mondja Miro), es meg biztos hatmilliard kis nagybolcsesseg letezik ezen mintan. Hol vagyok tehat? Igen. Sandro, Gabriele, Paola. Es Alba es Viki. Igy a mi kis csaladunk, vissza a gyokerekhez, egyre melyulo szeretet, kolcsonos tisztelet, imadat oda-vissza, pozitiv energia bombak a remek hangulatu kozos esteken. Nehez szavakba onteni. :-) Egyebkent.. Sandro ujrafest, amit en annak tudok be, hogy mult heten itt jartak nalunk Gabrielevel, es latta a munkaimat… :-) Magyarazom mielott felreertenetek! A majesztro ritkan mozdul ki kuckojabol, kenyelmes, Vilagot latott vilagpolgar, elismert festomuvesz, aki nyugodtan ucsorog baberjain, vegtelenul szorakoztato szemelyiseg, hatalmas szivvel, szokatlan-izgalmas eszjarassal, es egy jo adag nagykepuseggel. Es most ez egy csunya szo volt! Valojaban az a szereny tanito (az elet iskolajaban), aki tisztaban van ertekeivel, am nem keri hogy magasztaljak erte, de ne is hunyjunk szemet afelett, hogy az ember nem minden este borozgathat es elme’lkedhet kellemes gitarszo mellett Ovele, Sandro Gallival! No, dehat csak ucsorog es ucsorog, pedig kellenek uj benyomasok, es masok buvkorei is, nem csak a sajatjai. Igaz-e?! :-) Tehat itt volt, es megihlette Ot a fiatal muveszno torhetetlen tapogatozasa a festeszet rogos utjait furkeszve, szakadatlan kerdeshalmazok hullanak ala, csillapithatatlan keres-talal, esujra. Na ez volt az indito, nem feltetlenul a kepeim, nem azt mondtam ! ;-) Egy utazasi ajanlatok Europaban prospektusben Budapestet a marcius tizenotodikei unnepseggel kecsegtetik! Huh! Bumm a fejbe haver, ez a szoveg ami lever! :-)
03.08
Borzaszto milyen hangulatba tudjuk hozni magunkat neha. Eleve olyan nyari alkony van, ami mindig megmelengeti kicsit a szivet, plane, ha Sandrotol indulunk utnak reggel, ahol egesz este Gabriele jatszotta a szep olasz szamokat, a hazigazda meg dummogott hozza, es meg valaki verset is mondott, raadaskent esett az eso, majd elallt, es fel ejszaka nyomtuk a netezest, romantikus notakkal alafestve. Korareggel (9 ora, ejnye a jodolgunkat!) kialvatlanul tavozunk tole a varatlanul visszatero napsutesben, gyors Fame Chimica takaritas, aztan futas haza, felkapjuk a szuksegeseket es iranyba vesszuk ismet az uj partot (a Baia Blu-t), es most vegre tenyleg bele is megyek a nagy vizbe (igaz, buvarruhastul), es nezem a halakat, a kiscsillagot, a korallszeru dus novenyzetet, ha meg mar fazik az arcom megfordulok a hatamra es suttetem a Nappal, ami tuz. Mienk a part, kesobb kicsit elszenderedunk, felebredunk, banant eszunk, zenet hallgatunk (csakis olaszt, csakis rem nyalast), eldontjuk, hogy ez az az obol, ahol tuzet lehet rakni (most meg, gyorsan, mig nem jonnek a tomegek). Es csillagotnezni is at lehetne jonni olykor, es elkalandozva ezen a vonalon persze meg egy csomo minden mast is lehetne a sotet kihalt ejszakai BaiaBluban (havolnakivel). (Denincs, es ez a tema a tabu jelenleg.) ((Ergo masrol sem beszelunk.))Aztan hazaseta, at a dombon, meg mindig nem hiszem el, hogy ez az egesz negyedoranyira van a hazunktol, megallt az ido, elkepeszto dolgokat lehet latni, na hagyjuk is, itthon vacsifozes, meg mindig szolnak a dalok, aztan kellemes telihas, lemegy a Nap, feljon a Venusz, olyan kek az eg, amilyen csak nyari esteken, es meg mindig sos vagyok, kiteregetem a furdoruham a szelbe. Olvasom a tegnap elmentett blogokat, es mindenen meghatodok. Meg az esoerdon is, meg masok szerelmein is. Viki inkabb el is megy lezuhanyozni, en meg kibamulok az ablakon es akkorat sohajtok, hogy kozben eszembejut, az elobb Viki sohajtott akkorat, hogy utana mar latni veltuk az ujsagcikkeket, amiben kozlik, San Terenzo legoregebb tarsashaza a magyar lanyok sohajainak terhe alatt dolt ossze. Boldogsag ez vagy szomorusag? Olyan szep, es olyan jo, hogy mindjart elsirom magam. A maganytol. Vagy a teljessegtol. (Esetleg a faradtsagtol? Enis lezuhanyzom!)Azt hiszem kamaszodom. Nyugos undok imadnivalo tinedzser vagyok, mikor melyik. Pattanas is nott a homlokomra (remelem elmulik, mire hazamegyunk). Keson ero? Tegnap eloszor valaki epp annyi idosre tippelt minket, mint amennyik vagyunk. Megiscsak oregszunk..? Egyutt peldaul mar 54 evesek vagyunk! 03.09.Elfelejtettem tegnap irni hogy minden kedves Zoltannak boldog nonapot kivanok, hahaha, mert ez volt a nonapi csuda nagy viccem. Olin kivul senkinek se jutottunk eszebe, mint nok. Nem baj, csak mondom. :-)Egyebkentis oszinte egyutterzesem az osszes szerencsetlennek, aki vegulis nonek szuletett. Igyaztan szenvedhet. Olvasvan peldaul amit Viki irt tegnap a blogba (csak meg nem kerult fel), arra gondoltam, milyen vicces is az, ahogy adjuk a kinlodo maganyosokat, amikor mindkettonknek nagyjabol egy-egy smsebe kerulne idecsabitani a komoly erofeszitessel tavoltartott, de egyebkent hon ahitott ferfit. Csakhogy az is fontos, hogy vegre tudjuk, mi a helyes es mi nem az, es bar megtehetnenk, kemeny kuzdelmet vivva megsem tesszuk. Ujje, ilyenek(eljenek) az okos szingli csajok! Peldaul jo olvasni Agit, aki vegtelenul szabad es rengeteget gondolkodo no, ami azert jo, mert ebbol pl keves van (tul keves), ugyanakkor ijeszto is latni, hogy ha nem figyel oda az ember, otven evesen is emesztheti magat ugyanazon gondok miatt, amik miatt huszevesen. Azt meg azert csak nem szeretnem. Igaz, neki legalabb mar van egy gyereke. Es volt nehany jo zenekara. (Najo, ezutobbibol nekem is volt. Egy legalabb jo volt!) Es mondjuk csak azert, mert enis szeretnek gyereket, azert meg nem kell az embernek alabbadni az igenyeit olyanyira, hogy beletorodjon egy felig megfelelobe, nemigaz? Vegulis hatha megis letezik az igazi. Ha meg megsem, akkoris raerunk kesobb alabbadni. :-)Aztan meg az bosszant, hogy most, hogy kb ket hete mar nem is lattam a voltpasim (nem irom a nevet, mert az a maniam, hogy olvassa a blogot, es a neve koruli mondatokat kiszotarazza, de az egesz mindent azert megse lehet turelme, szerintem), szoval, hogy ma hazafele jovet epp elcsiptuk egy pillanatra egymas tekintetet („hjajj, a szivem a szivem nem jatszoter“), es hogy az mennyire bosszant, hogy mosolygott. De nem is ez bosszant mar, hanem az, hogy ez bosszant. Meg az, hogy csomoan mondjak, jaj, legyek mar elnezobb, hat hogy szenved ez a szegeny fiu, blabla, es teleirja a telefonom ejszakankent a szenvedeseivel, amire nem valaszolok, de kozben jol kihoz a sodrombol azzal, hogy azt hiszi, csak neki szar. Hat hogy van az, hogy a vegen mindig azt hiszik annak a rosszabb, aki egyfolytaban panaszkodik? Es miert kell mindig a csajoknak lenni az erosebbnek? Elhatarozom magam, megprobalok kemenynek latszani, sot, az is vagyok, de nem azert, mert tenyleg, hanem mert igy dontottem es kemenyen dolgozom is rajta, erre o meg panaszkodik. Felnott ferfi ember, ahelyett, hogy tudna, ossze kell szednie magat, szandekosan inkabb elhagyja, hogy sajnaljak, mig en szandekosan csupa olyat csinalok, amitol jobban leszek, es az a vege, hogy mindenki azt latja, na, ez a szemet csaj, miota kidobta a pasijat csak szorakozik, csak strandra jar, tok barna, tokjol nez ki, nevetgel, mig az a masik egyre csak fogy, sapad... Szerintem ez tok igazsagtalan, es marhara felhaborit, na. Most jol kiduhongtem, mar nemis erdekel. :-)Viszont csupa vizholyag a tenyerem, ma vegre sikerult Sandro kertjenek rendbehozasaba belekezdeni, es gereblyeztuk a faleveleket vagy ket oran at. Tokjo dolog a kerti munka! Aztan kupacba rak, benzint ra, felgyujt, de tul vizes. Ehh. Nextajm. Kigazoltunk es nagyjabol osszeszedtuk a szemetet, a tobbi legkozelebb. Azt mondta, ha akarunk aztan ultethetunk zoldsegeket, es gondozhatjuk mi, mert neki mar nincs kedve ilyesmikhez. Hogy lepusztult ez a szegeny kert, miota meghalt az anyukaja! Tele volt mindenfele finomsaggal, onnan vittuk a konyhaba a dolgokat megfozni, most meg csak a nagy gazhalom. Maradtak a fugefak es a szolo. Kozben pizzaztunk es boroztunk es annyira otthonos a hangulat mindig nala, hogy alig van kedvunk hazajonni, de aztan csak sikerul, holnap korankeles, gyors melo es irany Monterosso, ha szep ido lesz. Bazarproba. Es Manuzas, mert mar tobb hete nem sikerult osszehoznunk, hogy beszelgessunk is, normalisan. Mindig vagy o volt reszeg, vagy mi, de leginkabb mindahanyan. (Mivel csak hetvegere jon, es csak este futunk ossze, hat valahogy igy alakult.)
Marco meg felajanlott nekunk egy kutyat, miutan mar tobbszor szobakerult, hogy szeretnenk egyet. Azt mondta, neki van harom, egyet nekunk ad. Pont jo lenne, fekete es nagy. Csak Viki azt mondja, nem lenne neki jo itt a lakasban. De Marco meg en azt mondtuk, dehogynem, ugyhogy meg gondolkozunk. Maximum, ha megse megy, visszaadjuk, nem? Lenne aztan egy kutyank Marconal es nehany paradicsompalantank Sandronal. A szamitogepet is visszaadjuk majd a valodi tulajnak, ha elkoltozunk innen, es Luciano takarojat is, neki. A bicikliket vissza a boltba, a RastaBabyt Alenak, a CD lejatszot pedig Sashanak. Igy hagyjuk hatra nyomainkat a la speziai obolben. :-)
03.12.
Holnaputan indulunk, mar csak a holnap van, kibirninak. Nagyon hosszu hetvegenk volt, ma is azt nyogjuk, raadasul, amikor vegre elszanjuk magunkat, hogy kimozduljunk kicsit, azis rosszul vegzodik. Nem mozdulunk tobbe, minek is..? Szombat reggel koran Manuel befutott a varosba es felebresztett minket. Vegulis reg lattuk, orultunk, jott, atvitt minket a meloba, gyorsan letudtuk, mig o elugrott egy barba meginni valamit, majd visszajott ertunk, el egy baratjahoz, CD-ket irunk (vegre van Battistink!), onnan tova Riomaggioreba (vigyazat, kezdodik az amokfutas!), partozunk, majd vissza a varosba, micsinaljunk-micsinaljunk?, gyerunk fol a rokonaihoz a hegyre! Okeee! Felmegyunk, ott ulunk, borozgatunk, mi unatkozunk, ok orulnek egymasnak, induljunk mar, menjunk mar, najo, vegre megyunk. A Jux Tapba, tancolni. Ugyan a vilag masik vegen, nembaj, odaautozunk. Zarva. Mellette Bowling, jatszunk hat. Cipocsere, nagyokat rohoges, altalaban nem talalunk el egy babut sem. Micsoda hulye egy jatek! Hol van itt a bar? Zarva! Na menjunk innen a francba. Hajnal harom, megyunk haza. Masnap reggel mi at Monterossoba, de akkora szel van, hogy bazarozni lehetetlen, amugyis a beka segge alatt a hangulat (a szokasos vasarnapinal is durvabb, egesz ejjel Lucianoval almodom, reggel meg uzen is, ehh), kifekszunk a partra napenergiat gyujteni. Raadasul felhiv! Pofatlan. Epp amikor titokban ujra majdnem szerelmes vagyok bele, de leginkabb csak faradt, bujos. Szemet! Flegmaskodom persze, hagyj beken, de leginkabb nem akarom hallani sem a hangjat. Foleg a magamet nem, ahogy valaszolgatok, mittudomen mit. Viki kerdez utan, alig emlekszem, rettenet. Fekszunk sokaig, nezzuk a boldog csaladokat, majd visszavonatozunk. Speziaban ujra tali Manuval, fel Tomiekhoz, ottvan Francesco is, minden olyan, mint regen, borozunk, cigizunk, megesszuk Manu heti eledelmeit (la mamma felpakolta rendesen), aztan atjovunk hozzank. Tomieknak uj kutyaja van, meg nem is volt a strandon. Nalunk Unicum-sor, aztan part, aztan ideoda, vegul mindenki haza, kiveve Manuelt, akinek ugyan mar Parmaban volna a helye, de inkabb rabeszeljuk egy par oras pihenore. Reggel negy-otszor probal felebredni, majd vegre sikerrel jar (nemtom mennyi lehet az ido, de nyilvan tobb, mint 5.30, amit eloszor mondott, hogy indulnia kell), aztan ujra ebredek, hogy Viki noszogat. Menjunk takaritani, szep ido van, aztan strand. Persze elszoszmotolunk addig, hogy mire visszaerunk mar huvos is van (meg Luciano is odalent olalkodik, igyaztan inkabb jo nekunk itthon). Vegul megis kimozdulunk, part, bolt, nutellaskenyer, narancs, es ujra a konyhaban ulunk. Latogassuk meg vegre a kollegaimat, elkoszonni, hogy hiszen utazunk. Uhumm. Le, es borozunk. Majd beallit az idiota osztrak, aki rendszeresen odajon bosszantani minket, reszegebb, mint valaha es hiaba mondjuk, hogy zarvavagyunk, nem tagit, mig Marco ossze nem tor a hatan egy szeket. Jelenet: a csavo fekszik az ajtoban a foldon, kivul ugat a kutyaja, ot magat meg nem merjuk kitenni, mert a kutya harapna. Odabent ulunk, cigizunk, idegesen nevetgelunk, hogy milenne, ha pont most jonne valaki... Vegul az agyonutott horkolni kezd, mi ujra rohogni, a kutya eltunik, a fiuk gyorsan kihuzzak a tetemet az ajto ele kivulre, es bezarjak belulrol. Remalom, na, ezt is megsporolhattuk volna, ha itthonmaradunk. Vegul feltamad, eltantorog, remeljuk nem is emlekszik, mi tortent. Lassan mi is eltav, itthon nyugtato kamillatea, forro zuhany. Mar csak a holnap van, kibirninak. Korankelunk, gyors melo es irany a part. Napenergiaval megyunk haza. (Meg autostoppal Milanoig, de ez mar meg se kottyan, ha ketszer lenyomtuk Spezia-Budapestet is, stoppal.) 03.13.Este lett vegre, raadasul egesz szep kis este, es mar ossze is pakoltunk, REGGEL INDULUNK! :-)Ezt a sok iromanyt mar csak otthonrol (a szobambol, a gepemrol, hihi) fogom feltenni a blogba. Szegeny Vikiet is, aki vegre egyszer irt, de mar nem jutottunk nethez. Persze nem lehet mindig szerencseje. Szoval Viki mar vagy ket hete ados Andreanak egy randival, tegnap este irt neki egy bucsuuzit, hogy hat nem jott ossze, mert mi most elutazunk, de amint vissszajottunk... Erre reggel ki az elso, akibe belebotlunk? Perszehogy o. Kavezunk egyet, aztan megbeszeljuk, hogy atjon vacsira, ugyhogy jelenleg ot varjuk. (De mivel nem nagyon bizunk benne, biztos ami biztos, mi mar megvacsoraztunk nelkule.) :-) O az egyebkent, akire a legjobb hatassal voltunk az itteniek kozul, ugyanis 40 eves alkoholista letere Karacsony ota nem iszik, komoly kanyart vett az elete, most sportol es dietazik, meg egeszsegesen probal elni, aztan nemsokara meg is pattan Barcelonaba (napersze ezt csak mondja, egy olasz sosem pattan meg, egy speziai meg vegkepp). Mindenesetre tokjol van, ahhoz kepest. Kemeny harcot vivott.Ma a melo utan vegre sikerult atmennunk nagyjabol idoben az obolbe, de sajna olyan huvi szel volt, hogy a furdes elmaradt, sot, mar alkonyulat elott fel kellett cserelni a furdoruhat a szeldzsekire, mindenesetre jo sok kagylocsigat gyujtottunk „a gyerekeknek“ (igy mondjuk Olivert, Faunat es Fionat, minthacsak a mieink lennenek), meg kavicsokat kacsaztam a vizre es ottvoltunk Napnyugtaig, egeszen megnyugodtunk, par orara nem beszeltunk a nyugjeinkrol (sot, rajottunk, hogy az a bajunk, hogy nincs semmi bajunk), aztan kisimultan setaltunk haza. Vacsi, smsek, pakolasz, varjuk a reggelt. Dejo lesz! :-)Az ordogi angyal persze meg felhivott, hogy elbucsuzzon es joutat kivanjon. Megkoszontem, elkoszontem, kibirtam. Lassan meggyogyulunk most mar. Szerintem ez az egy het odafent (ahogy itt mondjak) sokat fog lenditeni ezen is. Amen. (Ja, tegnap voltunk templomban, de az emberek meg voltak hibbanva odabent, ezerszer elismeteltek ugyanazt a mondatot, es hiaba akartuk megvarni, hogy valtozas jojjon, nem sikerult. Husz perc utan feladtuk es kijottunk. Allitolag ez a Rosario, vagy mifene. Aldott legyen esatobbi. Legkozelebb talan nagyobb szerencsevel jarunk!) :-)
2007. március 20., kedd
Nálam van egy flopi, a múltheti bejegyzéseinkkel, amit majd fel kell tennem. De az a durva, hogy megsincs nalam (najo, itt eluntam az ekezetek kereseset, erre a par napra mar minek..?), szoval nincs nalam, mert otthon van, es en meg sosem. Sajna. De ha holnap hazajutok, felteszem. Csak ezt akartam mondani, meg azt, hogy nagyon jo itthon, es ha lenne tengerpart, akkor szivesen maradnek is. De igy, hogy ragondolok, mi latszana az ablakombol "otthonrol", es mi latszik, de foleg hallatszik most ebbol az ittenibol, hat szivesen ottlennek most, raadasul joval kipihentebb is lennek, valoszinuleg. A Siralyt pedig bezarhatjak egesz nyugodtan. Tanulsagok ma este, joejszakat, zutty.
2007. március 8., csütörtök
Ezt mar riltajm irom. Tegye fel a kezet, aki vegigolvasta az elozot! :-)
Eldontottem, hogy akkoris blogolni fogok, ha elorelathatolag nem jutunk nethez, mert elobb-utobb ugyis, es igy nem vesznek majd el az emlekeink. Datumolok.
02.28
Olyan az idojaras is pont, mint a hangulatunk (esetleg forditva?). Egyik nap mar teljesen nyar van, ezerrel tuz a Nap es leegunk a parton, masnap minden borus, fulledt es nyomott, aztan eszveszto szelvihar tamad, es felforgatna a vilagot, de reggelre megint minden mint a mesekben, tavaszi madardalos.
Most lattam a neten, hogy epp marcius tizenhetediken lesz a Bekajel-buli, azaz pont elcsipjuk, eljen! Valoszinuleg a varos ezidotajt sajnos ostrom alatt lesz, de mit sem szamit ez majd a sok viraggyereknek... :-/
Es errol jut eszembe, a minap bekacomb volt az etteremben. Bepusziltam belole egy nagy tanyerral, megsem valt egyiksem hercegge. Hol keshet mar? Ideje volna pedig, hogy felbukkanjon/-janak, mindketten ujra maganyosak vagyunk, bar sajat elhatarozasbol, deazert megiscsak. Kamaszkorunk legszebb nyara lesz, jelentette ki Viki (meg par oraval azelott, hogy ujra ketsegbeestunk volna, hogy Luciano sosem adja mar fel). Hat igen, tul sok filmet nezhetett(marmint o, a voltpasim), es most is epp azt kepzeli magarol, valamelyiknek a szereploje. Az csupan a baj, hogy a romantikus akcioi sosem akkor jutnak eszebe, amikor megfelelo fogadtatasra is talalhatnanak, mindig csak bekito-trukkok, visszaedesgeto cselek (melyek mar nem hatnak/meg/). Most eppen magyarul tanul, es az interneten kutatja a multamat (holott par hete meg azt sem tudta, hol kell bekapcsolni egy szamitogepet). Maskor meg ejjel kettokor felkaputelefonozik es azt koveteli, hogy azonnal menjen le az a valaki, aki nalam van. De (sajnos) csak a konyveket kuldhetnem le (esetleg hajithatnam is..).
Par napja viccbol beirtam a wiwuzenofalra a mostanaban engem foglalkoztato temat, miszerint az igazi szerelem, stb, hogy szoval azert nem hiszek benne, mert biztos van, akinek en vagyok az, es biztos van, aki nekem az, de hogy ez a ketto veletlenul egybeessen, na ebben kezdek mar nagyon nem hinni, es szoval mindezt viccesen es egymondatban ugy fogalmaztam meg, hogy hol van mar az a normalis pasi, aki szerint en normalis csaj vagyok?, de korantsem ertettem normalis alatt azt, amit masok viszont igen. Mert nyilvan en sem egy szo szerinti normalisra vagyom, es magamat sem kivanom annak eladni, tehat mondjuk lehetne idealissal vagy megfelelovel, vagy ehhez hasonlokkal helyettesiteni azt a buta kis szot(szavat?).
Tortent meg valamint, hogy mentunk a vasutallomasra, hogy atvonatozzunk Monterossoba napozni, amikor Viki megtorpant es buvolettel azt mondta, "Mamma Rosa", es tenyleg, arra neztem, amerre o, es ott vonult az egesz csalad. Mamma Rosa, Papa Rosa, es Bimbo Rosa, vagyis rozsabimbo. :-) Lenyugozve neztuk, amint a kelekotya trio atvonul a teren, mint egy burleszk-jelenet, elol a hatalmas, Dobrogi-termetu fiu, kezeben lobalva valami regi penzeszsakra emlekezteto valamit, szinte erzodott, hogy minden lepesebe beleremeg a fold, mogotte pedig a boldog szulok, la mamma hihetetlen feher hosszu hajaval, es furcsa szines rongyaiban, meg a hitvese, leszegett fejjel, mint aki tudataban van, hogy bolondok. Ok a legtipikusabb Cinque terrei orultek (a sos levegotol, meg a haboru alatti kenyszeru egymas kozotti keveredestol), akikrol sokat lehet hallani, de latni kevesbe, viszont oket meg elkerulni lehetetlen, Mamma egesz nyaron kint ul Riomaggiore foteren, es minden egyes turistat megszolit, aki leszall a vonatrol. Bamulatos modon nehany szot elsajatitott angolul is (az evek soran), es hatalmas szerencsejere van egy jokora haza epp a vasutallomason, amit kis cellakra osztva Youth Hostelkent emlegetnek. Fizetni csak akkor kell, ha hulye vagy, maskulonben eleg megpattanni egy reggelen. Papirokat nem kernek, felora mulva fel nem ismernek, de ha igen is, nem szolnak semmit, mosolyognak, van eleg, aki fizet. Az amcsik imadjak, igazi csoro filing, es hozza meg a bolond tarsasag, benne Mamma, aki valojaban allati kedves es valamitol megiscsak imadnivalo. Na, hat mi is laktunk mar nala, tobbszor is! Szep emlek.
02.29. (azaz marcius 1.) :-)
A parfumipar az, amirol meg nem esett szo. Marmint az a kis szelete, amibe (majdnem) belecsoppentunk. Ugy volt, hogy egyszercsak itt ult a szobamban ket oltonyos fiatalember (akik miatt meg az a’gyat is osszecsuktam, kanapeva varazsoltam) es azt mondtak, melyen a szemunkbe nezve, meggyozoen, ahogy azt kell, hogy "Holgyek, nagyon sok penzt fogtok keresni, de meg kell erte dolgozni.". Viki persze egybol benyalta, en csak kicsit lassabban. Na, sorjaban ugy nez ki a tortenet, hogy Viki kapott szaz eve egy levelet a myvip-en (ami olyan, mint a wiw), hogy Haho, mi ujsag, tenyleg Eszak-Olaszorszagban elsz-e, szeretnek segitseget kerni. Aztan sok hettel erre beallitott a ket magyar srac, azzal, hogy bombauzletet ajanlanak. Idonk mint a tenger, gyertek, gondoltuk, es elozo este meg konnyesre rohogtuk magunkat az osszes ilyen szerencsetlen ugynoki munkan. Jottek, es mondtak csak mondtak. Hogy ez az elso vonal, amit most epitenek itt, Italiaban, es ha mi belevagunk, azon szerencsesek kozott leszunk, akik nagyon sok penzt keresnek, nagyon rovid ido alatt, esigytovabb. Hogy szoval itt vannak ezek a parfumok, amik ugyanazok, mint a hires dragak, csak mas a csomagolasuk, es nincs markanevuk, meg reklamjuk, amit meg kell fizetni, igyaztan tizedannyi, mint az eredeti, de ugyanolyan jo, es ugy kell terjeszteni, mint az Avon-t, hogy nincs bolt, csak jaro-kelo bennfentesek, akik megajanljak az ismeroseiknek, akik pedig nemcsak, hogy veszik, mint a cukrot, de meg ok maguk is szeretnenek majd belepni, es terjeszteni. Negyedora utan lattak, hogy nem nagyon hajlunk, aszontak, ne raboljuk egymas idejet (nekik a tajm is mani mani mani), ha nem, nem, esakkor inkabb elmennek pizzazni, joestet. Na, itt kovettem el azt a hibat, hogy hazhoz rendeltem a pizzakat, ami annyira pont eleg volt, hogy megiscsak rabeszeljenek minket, itt allunk a lehetosegek kapujaban, es termeszetesen be kell rajta lepnunk. Viki alairta a szerzodest, rankhagytak szaz parfummintat, ket rendes nagy parfumot is (egy noi, egy ferfi), plusz egy golyos dezodort (ami mar amugyis a bevasarlolistan volt), valamint szerzodest, leirast, CD-Romot a cegrol, es szep remenyeket, hogy mar masnap lesz vagy otven uj beleponk. Nem lett. Masnap a Riomaggiorei obolben telefoncsorges riasztott fel delutani sziesztambol, MyvipIstvan volt a vonalban, erdeklodven, hogy ment az elso kor. Alomittasan mondtam, meg sehogy, majd masnap kezdjuk. Azota megegyszer telefonalt, akkoris azt feleltem, masnap kezdjuk, es gondolom, akarhanyszor is telefonal majd meg, pont mindig masnap fogjuk kezdeni... Az egesz kis kiruccanas egyebkent 36 Euronkba kerult (volna, ha lett volna epp annyink, de nem volt, igy csak egy ujabb nevbe a tartozaslistankon). Marcius tizenotodiken megprobaljuk visszaadni az egesz hetmerfoldre szaglo kocerajt, azzal, hogy nezzek el baklovesunket, es csak ha ez nem jon be, akkor fizetjuk ki, majd a hasunkra kenjuk mind a szaz illatot.
Igy nem lettunk ismet sikeres vallalkozok, es maradtunk megintcsak csoro, de boldog linkociak. :-)
Egyebkentpedig ma nem dolgozom, es egesz addig nem is fogok, mig Marco el nem intezi a munkaugyi papirjaim, ugyanis a hosszerelmes draga lovagom rankuszitotta a rendorseget (igaz, en kezdtem, de az is igaz, hogy nem bosszuallasi szandekkal, csak onvedelembol), ami miatt a fonokom jol beijedt, es nem hagy tobbe papirok nelkul dolgozni. Ilyen az olasz maffia errefele. (Es ilyen a pechunk is, mert mondjuk most marhara kene a penz a hazautra...) Elozoleg en azert jelentettem amugy fel, mert elrabolta a taskam, benne az osszes iratommal, penzemmel, es nem utolsosorban a naplommal (a par pofonrol, ami a visszaszerzesi akciot kovette, nem szivesen ejtek szot, hisz en vagyok az, akit sohasem pofoznak meg), es mivel nem volt hajlando visszaadni (azt hitte, ezzel ravehet, hogy szoba alljak vele, hat nagyon tevedt), raadasul fel ejszakakat hajigalta az ablakom kavicsokkal, es nem hagyott aludni sohasem, elmentem a karabinerekhez, es valojaban nem is feljelentettem, csak megkertem oket, hivjak fel, es ijesszek meg, hogy baj lesz, ha tovabbra is igy folytatja. Meg is ijedt, mert hamarosan visszakaptam a cuccaim es lekopott, viszont ha mar ott volt, fontosnak erezte kozolni, hogy en meg feketen dolgozom. Mondom, hogy olyan, mintha egy filmben lennenk! Es mondom azt is, hogy szivesebben lennek csak nezo. (Elkapcsolnek es sohajtoznek, uristen, micsoda hulyeseg, hol vannak mar ilyen parok?!) Na, minderre kulonben nem vagyok buszke, mitobb baromi nehezen dolgozom fel, hogy ekkora hulye vagyok, hogy igazan belezugtam egy ennyire szar alakba. Mostaztan megiszom a levet, de nem baj, csupa bolcs tapasztalatnak leszek birtokosa, es aztan ez is elmulik majd, es ott fogunk heverni a monterossoi strandon, csontfeketen Vikivel, es gurulunk majd a rohogestol, amikor minderre visszagondolunk. Sot, ez a sok szerencsetlen videki srac, aki itt tengodik ebben a nyomorult kis obolben, es azt hiszi, ez eletuk esemenye, hat ezek mind itt is maradnak majd szepen, mi pedig Del-Amerikaban is fogunk fekudni egy strandon es meg nagyobbakat fogunk rohogni. Es nem rosszasagbol, csakugy, az orrunknal tovabblatas miatt... :-)
03.02.
Ez a nap mar az ordoge, este kilenc van, es ugy dontottem, nem kuzdok tovabb a helyzet ellen, hanem lezuhanyzok es agybabujok. Az a tipikus eluszos, semmiresevalo, de amugy nagyon kellemes bameszkodassal toltheto nap (volt). Gyonyoruen kitavaszodott, ma vettuk csak eszre, hogy tenyleg minden viragzik mar, es az osszes fa kirugyezett (sot, hat a mimoza mar el is viragzott, es hamarosan vege a narcisz-szezonnak is), meg is igertuk Sandronak, hogy amint lesz egy szabad delutanunk, amikor nem esik az eso, atmegyunk, es segitunk rendbekapni a kertjet. Este pedig szep nagy tuzrakassal, kertibulival unnepeljuk meg. Jovoheten, varhatolag. Holnap ismet egyutt takaritunk majd Vikivel, jokoran, aztan irany Monterosso, es kiprobaljuk, megy-e mar a bazarozas. Valoszinuleg meg nem nagyon fog menni, amikor most utoljara voltunk, meg nemigen voltak turistak, de azert megprobalni lehet, es addigis ott leszunk a napon, meg a jolevegon. (Na mondjuk ennyi erovel itt is maradhatok a szobamban, eleg, ha kiulok az ablakba.) :-)
A holnapi izgalom targya meg a teljes Holdfogyatkozas, amirol ma ertesultunk egy kavezoban kitett ujsagbol, de aztan Sandro is mondta, mi meg, hogy akkor jojjenek at hozzank, es nezzuk innen a partrol. Remeljuk nem lesz felhos az eg, esakkor tenyleg jonnek, mi meg fozunk nekik gulyast, megesszuk, borozgatunk, gitarozunk, aztan meg lemegyunk es megnezzuk, mint falja fel a Fold arnyeka a Holdat. Dejo lesz!
Most viszont a’gy, es bekapcsolom a tevet, es megnezem a Csokolade-t, szazadjara is. Csak a taj, meg a szep kepek miatt. Csoki!
03.04.
Vannak napok, amikor minden egyes pillanatban aterzem, mekkora adomany itt lakni. A ma ilyen. Mar onnan kezdve, hogy tegnap este megneztuk a Holdfogyatkozast, ami csodalatos volt. Ma pedig delben mar lent voltam a parton, olvasgattam, barnultam, magamba ittam a sos levegot, terdig a vizben (meg mindig csak terdig, de bena mar, csakhat a viz hideg, sajnos nagyon), aztan utanamjott Viki is es egyutt csinaltuk tovabb ugyanezt, csomo boldog csalad, rengeteg gyerek, tokjo oket nezni, hallgatni, es ok bezzeg nem faznak, belemennek, ugralnak, frocskolik a felnotteket. Mondom is Vikinek, a gyerekek jofejek, de tenyleg, mindegyik, nincs kivetel. Mire Viki, hogy akkor mikor kezdenek el rossz fejekke valni..? Haaat. Meg a kamaszok is jofejek. Akkor mikor? Hmm. Jo kerdes. Amikor felnonek..? Namindegy, napozunk tovabb. Aztan haza, megesszuk a gulyas es Viki zoldseglevesenek maradekait, de nem birok itthonmaradni, hiaba is szivta ki az osszes energiam a Nap es Tenger, ujra ki, es felsetalok a dombtetore. Mitobb atsetalok rajta, keresztul az illatos oljaligeten, es mohas lepcsokon, fol es le a tuloldalra, egy masik obolbe, ami a lemeno Nap fele nez. Igy az emberek itt meg csak most kezdenek el szedelozkodni, masodik felvonas, nezem a gyerekeket, a vizet, a hegyet, a mindent. Baia Blu. Aztan visszaseta, megsimogatok egy macskat, es azzal a fajta totalis bekevel a szivemben, amit csak ritkan erezni, vegul ujra hazaerek. Viki pedig meg mindig az smseket irja ki a telefonokbol, es odakint meg mindig vilagos van! Ez mar nem is tavasz, ez rendesen nyar!
03.05.
Ma ismet visszatertem az elozo esti obolbe, ugy orulok, hogy vegre felfedeztem egy uj helyet, hogy most unasig oda fogok jarni. Husz percnyire van a hazunktol, es meg sosem voltunk benne elozoleg! Hihetetlen. Egyebkent az emberek rem lustak, mert bar ez az obol sokkal-sokkal szebb, mint az itteni, megsincs benne szinte senki, merthogy gyalogolni kell... Ma, hetfo del korul peldaul szoszerint senkise volt, csak a munkasok, akik mar elkezdtek elokesziteni a nyari kuckokat. Kabinok, bar, lepcso, zuhanyzo, ilyeneket szerelgetnek. En meg kifekszem egy eldugott kis buckara, es vegre kettesben lehetek tengerszerelmemmel. Aztan felnezek, es az orrom elott epp besetal egy szabadtudos buvar a vizbe. Szidom magam, amiert megis otthonhagytam a buvarruham, pedig meg meg is fordult a fejemben, hogy atviszem, de vegul gyozott a lustasag. Meg aztan egyedul nem is a legbolcsebb, de ha tudtam volna, hogy lesz kihez csapodni... Na mindegy, visszafordulok a konyvemhez, majd egy ora mulva meg irigyebben nezem, ahogy visszater a buvar egy zsak hallal, kagyloval, polippal, kitudja mikkel. Micsoda vacsorank lenne, ha elkisertem volna! :-) Persze en nem vadasznek, csak elkisernem-batoritanam, es cserebe nekemadna egy-ket kishalat. :-) Szoval aztan visszaindulok, az egyik munkas ajanl egy „jobb utat", mint amin eddig erkeztem, ki is probalom, es tenyleg, a hegyteton van egy pont, ahonnan mindket iranyba ellatni, belatni az obloket, a speziait is, meg a santerenzoit is, es a gatat (ahol elsullyedt az ukran hajo), meg Palmaria szigetet, a Cinque Terre folotti hegyeket, es a hazunkat is. Ezutobbit csak hosszas keresgelessel talalom meg, deaztan megvan, latom Viki ablakat, es elkuldenek neki egy sms-t, hogy hajoljon ki, integetni, de aztan megsem. Boldogan kutyagolok le a hosszu-hosszu, viragillatos kecskeuton (Viki mondja igy, asszem ez az), szembejon egy oreg, liheg, mondja, kemeny, mi? Nekem mondja es mosolyog! :-) Hat az. Ha ennyi idos lennek, bele se kezdenek, de ezt elhallgatom, es caplatok le tovabb. Epp a foterre lyukadok ki, ahol az alberlet-ugynokseges ficko magahoz int, es megajandekoz egy jokora vaszonnal, Viki szamara, hogy fessen ra. WoW, micsoda kedves figyelmesseg! Es visszaszereztem az ollot is, ugyhogy hamarosan hajat vagunk vegre! Most pedig atmegyek Speziaba, hogy megnezzem Csilla Zsombijat, akirol hetvegen kuldott kepeket. Hogy ezt az iromanyt mikor rakom fel vegre, arrol fogalmam sincs. Holnap beprobalkozom a lerici-i Infogioban. Aztan mar hamarosan remelem dolgozni is mehetek ujra, kezd mar hianyozni komolyan!
Kilenc nap mulva indulunk haza, tokre varjuk, es sajnaljuk, hogy csak egy het, de hat igyis potolhatatlan hianyt okozunk munkahelyeinken, ugyhogy.
Sandroek meg a fejukbe vettek, hogy majusban szeretnenek Budapestre latogatni, es gyozkodnek, hogy legyunk mar hajlandoak atruccanni veluk egy par napra, megmutatni a varosunkat. Hmm. Meg meglatjuk. Viszont megtanultam vegre Gabrieletol ket kedvenc szamunkat gitarozni. Che sara es Via Glu. :-)
Es aztan vacsora utan (krumplisteszta-spagettibol, hihi) mar egyaltalan nincs kedvem kimozdulni, ugyhogy raer a netezes holnapig, ha mar eddig is raert, itthonmaradok.
Sajnos olyan kiszamithatatlan az idojaras, hogy semmifele tervet nem erdemes szoni, mert aztan ugysem ugy alakul. A tegnapi nyar utan mara azt utemeztuk, hogy atmegyunk valahova furdeni. Felhos napra ebredtunk, fuccs lett a tervnek. Holnap ha joido lenne, koran atmennenk kitakaritani, hogy aztan egesz nap a parton lehessunk, de mi ertelme koran kelni, ha aztan holnap se lesz napsuti? Viszont, ha megis keson kelunk, es megis joido lenne, akkor meg amiatt bosszankodhatnank... Hat hogy lehet igy?!
Elkezdtem vegre megirni a tortenetunket is, ami az indulastol mostanaig, vazlatosan lejegyezve 15 oldal (es meg a kiegeszito szines kis tortenetek csak eztan fognak belekerulni), es igy, attekintve az egeszet az elejerol, azt gondolom, igazan mindig sorsszeruen alakultak a dolgok, es a legegyszerubb, ha az ember megadja magat az ilyesminek, mert ugyis erosebb nala, es meg azt is, hogy igazan vicces, amikor az itteniek, akik sosem mozdultak ki a sajat kis kuckojukbol, es mindig mindent csak biztos lapokkal jatszanak meg, szoval, hogy vicces, amikor kislanykent kezelnek minket, es azt mondjak, majd megtudod te is, mondjuk csak azert, mert akar tiz evvel idosebbek nalunk. Ugy gondolom, es nem akarok nagy szavakat irni, eleg sok minden tortent velunk, eleg rovid ido alatt, es olykor igen komoly problemak is gordultek elenk, es mindig egeszen ugyesen, megfontoltan neztunk veluk szembe, es mindent egybeveve elegge megalltuk a helyunket, na. (Persze nagyon sokszor nagyon nagy szerencsenk is volt, de neha lehet olyanunk is, nem?) Orulok, hogy belevagtunk, es nem banok benne egyetlen epizodot sem, sot, azt gondolom, ahhoz, hogy vegul tenyleg felnotte valjunk (majd egyszer..), ez a kaland peldaul egeszen jo alapokat nyujt. Es kozben termeszetesen remekul is szorakozunk. :-) Csak ennyi egyelore, ezzel kapcsolatban. Ja, meg, hogy nagyjabol mindent mindig ketten dontunk el, es valositunk meg, es hogy ez viszont tenyleg mekkora szerencse, merthogy nem adatik meg mindenkinek, birtokolni egy ilyen baratsagot. (Ezutobbi mondatreszt olasz szerkezet alapjan irtam.) :-) Ja, igen! Mert mar majdnem ugyanugy tudok olaszul olvasni, mint magyarul. Falom a konyveket, es ha persze akadnak is szavak (nem is keves), amit nem ismerek, attol meg a mondat, a tortenet, a konyv(!) ugyanugy ertheto es elvezheto, es ez aztan igazan hip-hip hurra! :-)
(Barcsak lenne internetunk! Ezt a sokmindent, amit immar egy hete irok, lassan mar nem lesz pofam feltenni a blogba. Esetleg majd feldarabolom, hogy ne legyen olyan ijeszto...)
Hihetetlen, hogy a magyar nyelvben nincs egy rendes szo arra, ha valaki ugymond a „pasim"! Merthogy regebben nalunk az ment, hogy a „baratom". De hat ez hulyeseg, tok sok baratja van az embernek, meg lany baratai is. Akkor ugye lehetne mondani, hogy „elettars", de abbol meg valahogy az kovetkezik, hogy egyutt elsz vele, es amennyiben ezzel a pasival nem elek egyutt, felreertes aldozata lesz a hallgato. Mondjuk, hogy az eletem parja. Jaigen, a "parom", na ettol meg eleve a hideg raz, aki erti, erti. A "szerelmem"? Na, ez hangzik meg a legjobban, de ez meg olyan egyoldalu, mintha csak en szeretnem, o meg ram se bagozna (mint ahogy az lenni is szok...). Volegeny, jegyes eleve felejto, mivel az valami hivatalos forma, esakkor kesz, asszem ki is fujt, maradt az, hogy a "pasim". De annyira borzasztoan hangzik, mert eleve nem is az enyem, es hat a pasi maga meg milyen szo mar? Az az egy jelolne, hogy mirol van szo, hogy hatarozott nevelovel, "a"-val illetem, "egy" helyett..? Micsoda egy nyelv volnank! :-)
/Kulonben tokmindegy, nincs is pasimelettarsamparomvolegenyjegyesembaratomszerelmem. Se nincs./
03.06.
Na, arra az utolso bekezdesnyi kis (semmiresekello) eszmefuttatasra nem is igen emlekeztem, mert mar a hazibuli utan csaptam hozza a tobbihez, ami tegnap este spontan alakult a konyhankban... Fedje homaly a reszleteket! (Merthogy fedi is.)
A mai nap esemenye, hogy ket nap itthonules utan vegre kimozditottam Vikit a pecobol, es ravettem, hogy jojjon, beavatom a titokba, elviszem a felfedezett obolbe. Amint kileptunk a kapun, elkezdett szakadni az eso, de akkor meg elszantan mondtuk, hogy nem baj, megyunk. Aztan a hegytetore erve mar elbizonytalanodtunk es vegul inkabb visszafele vettuk az iranyt. Mar eleve a keszulodes sem ment konnyen, ketszer is vissza kellett menni valami "nagyon fontosert", ami otthonmaradt, aztan mondtam is Vikinek, hogy nem lesz szerencsenk, de azt mondta, ha visszamegy, mindig leul egy pillanatra hogy ne minosuljon visszamenesnek, ugyhogy ne aggodjak. Nem aggodtam, megse lett szerencsenk. Bar azert tulzott pechunk sem, mert vegulis a tura illatos es szep volt igyis (csak kicsit tul nyirkos). Aztan akkor ebed utan megint nekivagtunk a Speziaba menesnek, hogy netezzunk, de csak ropke felorank volt (kis Zsombort sikerult megnezni), ugyhogy nem volt valami eredmenyes az sem. Viszont kiderult, hogy a srac, aki egy hete megjelolt a wiwen, es akinek irtam egy levelet, hogy ugyan biztos-e benne, hogy ismerjuk egymast, na, hogy az egy unokatesom voltakeppen. (!!) Oke, hogy nem vagyok valami csaladcentrikus, de azert az megiscsak megdobbentett hogy van egy eddig szamomra ismeretlen unokatestverem! Mondjuk o azt irta, regen talalkoztunk, ami nekem inkabb olyasminek tunik, hogy sosem. Szep dolog, peldaul az is, hogy olyan kis aranyos a fotojan, esetleg osszefutottunk volna egyszer valahol a budapesti ejszakaban, es nem tudvan errol semmit, megtortent volna a tragedia, mint a gorog dramakban, vakuljon meg, olje meg az apjat, stb... Meg szerencse, hogy ilyen illedelmes fiu, es bemutatkozott szepen egy levelben. :-)
Majd visszajottunk a nagyvarosbol kisfalunkba es osszefutottunk a fonokommel, aki kifizette az eddigi tartozasait, meg aszonta, sajnos majd mar csak akkor mehetek legkozelebb dolgozni, ha visszajottunk Pestrol. Bazz, de csorok leszunk mar megin, pedig vegre egyszer nem igy lett volna. Sors. Mindenkinek a vendege vagyok! :-) Egyebkent meg nem is biztos, mert a vegtelen raeros delutanjaimon eleg sok helyen hagytam ott oneletrajzomat, azzal, hogy a delelotti orakra elvallalnek meg valamit, es lon, tegnap hivott egy fazon egy kozeli pizzeriabol, hogy ebedidoben kene neki egy segito kez. Holnap megyek vele talizni, aztan meglassuk, mi sul ki belole (pizza, hahaha).
Igy vagyunk. Holnap Sandrozunk, ugyhogy ezt az egeszet most elmentem egy flopira, es vegre feldobom majd a blogba. Het oldal, tejoeg, bocsassatok meg! :-) Csussz!
2007. február 27., kedd
Huszonheteves lettem en, senkitse lep meg e kozlemeny. Eleg furcsa belegondolni tenyleg, de valojaban a szuletesnap nem eppen az az alkalom, amikor ezt meg kell ejteni. Marmint belegondolni. Vagyis nekem pont nem, amugy biztos vannak, akiknek. A szuletesnapom amugy nemigen erdekel, egy ideje rajottem, ez is olyan, mint a karacsony. Ha mar ott tartunk, persze, megadja magat az ember a hangulatnak, es eljen, oke, unnepeljunk, koszonom szepen, kedves, hogy gondoltal ram.., de ugyamugy leginkabb kinosan erzem magam, ha meglepnek, es szeretnek inkabb csak tulesni az elore tudhato ceremoniakon is. Valojaban persze a legnyomorultabbul megiscsak biztos akkor lennek, ha egyszercsak senkise koszontene fel. Mindez a nagyszajusag azert van, mert ugyis tudom, hogy csomoan birnak, es mig ez az erzes valos, azt se banom, ha egy lelek se tudja, hogy szulinapom van. Olyan, mint azt sulykolni a tarsfuggo olaszok fejebe, hogy az ember alapvetoen megiscsak egy onallo leny, es nem kell feltetlenul csordaban logni, mint a kisiskolasok, hanem igenis el lehet tolteni egy estet otthon egyedul, egy konyvvel az oledben is, akar. (Sot, egymasutan tobbet is el lehet. A Fold forog tovabb.) Azert mondom konnyen, mert tudom, hogy amikor igy teszek, az az en dontesem, es nem pedig azert van, mert nem tudnek kivel logni, ha ahhoz lenne kedvem. Maganyosnak lenni is csak addig jo, mig tudod, hogy nem muszaj. Szulinapot nem unnepelni is, csak ha tudom, hogy akar meg is unnepelhetnem.
Hirtelen annyira beugrott Pesterzsebet. Konkretan a setalo utcai fagyizos kis bodek, meg az a delutan, amikor Vikivel ott ultunk most nyaron (ez most volt tenyleg? fenyevekre), es olyan furcsa hangulat volt. Akkoris mondtam talan, hogy olyan, mint regi nyarakon (O, a Balaton). Mar nem is tudom mitol volt akkor olyan, csak arra emlekszem, hogy eldontottem, elmegyek masnap Szigligetre. Szoval epp mondtam amugy Vikinek, most, hogy lefoglaltuk a repjegyet haza, hogy amikor azt mondjuk „haza", nagyon furcsa, de szinte sosem ugrik be a szobam, vagy a peconk, vagy Erzsebet, vagy en nem is tudom, minek kene, hanem inkabb csak utcak, terek, a belvarosbol (Astoria, Nyugati ter, Zichy Jeno utca), mindig nyari kornyezetben, sot, hat kinos bevallani, de klubok: Godor, Kultiplex, vagy kocsmak: Muzeum, Egri borozo. Ha meg lakas, akkor max a Nagyie. Biztos mert az az egy allando van az eletemben. Namindegy, a lenyeg, hogy nagyon varjuk azt az egy hetet, amit marcius idusan otthon fogunk tolteni. Ellenforradalmarkent. Micsoda szegyen, kinyilik a bicska a zsebemben, ha eszembejut, mennyire helyesek is voltak a marcius tizenotodikek mindig, valahogy az egyetlen nemzeti unnep, amit valoban szerettem, erre a mocskos csurhe kisajatitja, olyannyira, hogy felmerult koztunk, mint tema, hogy ha kitesszuk majd a kokardat, akkor vajon automatikusan az idiotak koze leszunk-e csapva..? Hat mindegy, ez Magyarorszag, nem is erdemes ra szot veszejteni. A kokardat meg kitesszuk es slussz, max legalabb a felebaratom pofoz majd fel tevedesbol, az megiscsak kevesbe fog fajni. :-)
Szoval azert varjuk, mert egyreszt megiscsak feleve nem voltunk immar, masreszt meg mert elegge besokalltunk mar itt. Persze csak jodolgunkban, mert most epp annyira megvan mindenunk, hogy az mar talan tulzas is a magunkfajta csavargoknak. Mindenesetre eleg mar Speziabol, a mindig ugyanazokbol az arcokbol, az idotlensegbol (ami mind-mind elmondhato Budapestre is, ahonnan szinten el is jottunk ugyebar), es alig varjuk mar azt az egy bp-i hetet, majd az oszt, amikor vegleg odebballunk innen. Nyilvan a szivunk fog megszakadni a fent emlitett pillanatban, de hat szukseges vegre ujra mozgasba lendulni. Az elet nem arra van, hogy csakugy elteljen. Aztan meg barhova, barmikor vissza lehet menni (csak persze ertelme nincs, hacsak nem ra’k az ember), amennyiben a sziv tenyleg megszakadni kivan. De szerintem csak rovid ideig szakadozik, aztan meggyogyul es vigaszt talal. (Kiveve ha mondjuk Sziberiaba szamuzik. Valszeg ott peldaul semmifele vigaszt nem talalnek magamnak.) ((Hacsak nem... Naugye? Barhol lehet talalni barmit!)) :-)
Szoval amugy megint jol osszezavartuk az eletunket, de minden nyugunket csak magunknak koszonhetunk, es egyetlen vigasz, hogy mindegyikbol, remelhetoleg azert tanulunk is valamit. En peldaul megalkottam az elmeletet, miszerint a rosszfiuk mindig es mindenkivel rosszak (meg sajatmagukkal is), es az a fajta, aki otthon, vagy a csajanal, vagy akarholis, de neha megiscsak jo, az sajnos csak a filmekben letezik. Ugyhogy sosem szabad bedolni egy rosszfiunak, hiszen epp azer rossz, mert rossz. Na, ez a(z egyugyu) tanulsag, sajat boron tapasztalva. Kiterdekel, mondanam es rangatnam hozza a vallam, ha mar tullennek rajta, es nem fajna azert megiscsak. De tulleszek, mint mindenen, es aztan majd teljes energiaval birok orulni a tavasznak, ami mar jajj, de nagyon itt van, tobbszor is napoztunk mar furdoruciban, es a furdes sem varat mar sokat magara. Ma is, ahogy elneztem a tajat, a tengert, a fakat, viragokat, arra gondoltam, miert nem erem mar be csak annyival, amennyivel a legelejen peldaul (legalabb egy evig), hogy az ut szelen agavek es palmak, es mindenfele tropusiak, es csupa-csupa szines minden, es nem csak most, hogy effektive tavasz lett, hanem az egesz nyavajas evben! Telen-nyaron. Sosem szurke, sosem kopasz, mint mondjuk odahaza. Na, szeretnem ujra ebben lelni a boldogsagom, es minden nap orulni az ablakombol lathato kis darab Vegtelennek. Mert szep, es mert illatos, es mert ha viharos, egeszen a szobamig hallatszik a morajlasa, es o a szerelmem. Kit erdekelnek a tobbi hulyek?! Naugye, tudok en viselkedni, ha kell. :-)
2007. február 9., péntek
Az iment dobtam ki par szem epret, ami sajnos rankrohadt. Csak azert irom, hogy ereztessem joletunk milyenseget... :-) Tele vagyunk zoldseg-gyumolccsel, napok ota ugy nezegetjuk a hutot, hogy mit egyunk, hogy a sok jo kozul, hmm, mit is fozzunk ma meg. Kozben igaz, hogy csomo loveval tartozunk az ugynoksegnek, akiktol bereljuk a pecot, de nem tesz semmit, masok meg tobbel tartoznak, raadasul nekunk meg a fonokeink tartoznak, ugyhogy idonkent bemegyunk, odaadunk nemi penzt, hogy azert lassak, akarunk mi fizetni, es mondogatjuk, hogy amint megkapjuk a fizetest, behozzuk a maradekot. Ugyse surgos senkinek. A zoldfelek meg onnan, hogy Luciano egy zoldseges hazaban parkettazott a multhonapban (mostanaban dolgozgat, el is torte szegeny a bordajat), aki vegul szinten nem tudott fizetni, es valami rengeteg penzre azt mondta, inkabb vasarolja le a boltjaban. Cserekereskedelem van. Igyaztan be lehet menni, elhozni barmit (borokat is, juhejj!), aztan kisetalni fizetes nelkul. Persze nem, nem, nem akarjuk elfogadni, igyaztan csak annyi valtozik, hogy idonkent beallit egy zsak mindenfelevel, ha mar nem vagyok hajlando vele elmenni, es valogatni en magam. Egyebkent nem a pasim. De nem is a nem pasim. De vajon leteznek-e meg egyaltalan normalisan kimondott es rendes alapokra helyezett kapcsolatok a 21. szazadban, nagykoruak kozott? Erosen ketlem. Na mindegy, se vele, se nelkule, hogy kozhelyeknek is helyet adjunk. Ha atjon es ittragad, megkerem, neha hagyjon elni is. Ha elmegy, es hagy, maganyosan nezelodok kifele az ablakbol, es azt mondogatom, vegre egyedul vagy, hulyegyerek, orulj neki, olvass el egy konyvet, irj le harom sort vegre a nyavajas szamitogepedbe, amit annyira akartal... Hat igy vagyunk. Bizonyara szerelmesek is. Viki szerint egymasnak vagyunk teremtve, szerintem is, es szerinte is, megis erzek az egeszben valami idozitett bomba szeruseget. Annal izgalmasabb, hihi. Hulye punkok. Es bar megkert, hogy fektessem le a szabalyokat, amikhez tartania kell magat, es bar nem tettem meg, nagyjabol azt hiszem megis kezd rajonni. Lassan harom hete nem veszekszunk! Persze nem tudom, miert gondolom, hogy csak nekem lehetnek szabalyaim, meg elvarasaim, biztos kezdek mar hulye olasz nocive valni, aki elvarja, hogy az ura korbeugralja. Bruhaha, na, most kell elhuzni innen, mielott meg tenyleg. Szoval asszem en zsigerileg vagyok tolerans, igyaztan nekem igazan nem kell mondani a szabalyokat, rajuk erzek, es betartom magamtol.
Mindenesetre tenyleg meglepunk innen, el van dontve (a macska meg fel van maszva a fara, mondana Hejja Csaba erre a mondatszerkezetre), megpedig Del-Amerikaba megyunk. Meg nem tudjuk mikent, es mikor, de mielobb es lehetoleg onkent(-eskent). /Ha valaki tud valami jo programot ezt illetoen, ne hallgassa el! Kocc!/
Szoval a fonokeinknel tartottam, hogy mennyire linkociak. A mult szombaton pl telthaz volt az ettermunkben, harman vittuk, eleg huzos volt, aztan a sracok el is kezdtek mondogatni, hogy fel kell venni meg valakit, es azert kozben orultek is, hogy vegre beindultunk, naaagy elhatarozasok szulettek, hogy mostantol minden este nyitva leszunk, igen, semmi hangulatfuggoseg, stb, ki kell irni, hogy szerdan zarva, es azon kivul folyton nyitva, tettrekeszen. Ehhez kepest Marco hetfon delutan telefonba nyoszorog alomittasan, hogy ma nem, mert nagyon beteg, jajszegeny. Aztan kedden is, aztan meg a szerda mar amugyis ki van irva, hogy zarva. Ejnye no. Kozben log a penzzel... Ezalatt Viki fonoke csak egy szot ir ki a pultra: Scusa. (Es o sem fizet. Nehez a fonokoknek, en is tudom, megertem. Az ugynokseg meg var. Enni-inni van mit.) Tudom, hogy a februar ilyen halott honap a vendeglatasban, de azert megiscsak. Joideje mondogatjuk Vikivel, hogy kene meg valami fe’lallast nezni, mondjuk csak max aprilisig, mig be nem indul a szezon. Aztan halasztgatjuk, ize, kenyelmesen. Olykor, ha mar naplopo vagyok, attekerek Vikivel reggel Speziaba es segitek neki a reggeli meloban, igy kb masfel ora alatt vegzunk. Testmozgas oda, takaritas ott, bicaj vissza, huhh, szusszanjunk. Mikozben olyan tavaszias az egesz tel, hogy csak na, es leizzadva esunk be a barba (ahova hivtak minket dolgozni, de reggel hattol, neeeem), hogy megigyunk egy caffet, hallom, ahogy egymasnak panaszoljak a sracok, milyen kutya egy hideg volt reggel is. Hol? :-)
Ja, igen, egyebkent presztizskerdes lettunk bizonyos korokben, mindenki ismerni akar minket, mindenki a baratunk akar lenni, munkat akar adni, vacsorazni akar vinni, mindenki a magyar lanyokrol beszel az obolben. Urban legend. Ezert is el kell innen huzni. Falu.
Es mig en a mezesheteket elem es halalos lustasagban toltom napjaim, Viki ezerrel dolgozik, hajnalig fest, es tegnap meg is hivott egy kiallitasra a szobajaba, ami igen tetszetos volt (kedvezo aron be is szereztem egy eredeti SzaboViki-t!, amint kesz lesz, atkerul az en szobamba), aztan el is hataroztuk, hogy nemsokara besetalunk az Allende Kozpontba, ahol pocsekabbnal ocskabb kiallitasokat lattunk eddig (persze mind az itteni igenyek szerinti holt unalmas, sablonkepes), es lezsirozunk Vikinek egy klassz kis kiallitast. Marmint igazit, nem szekrenyajtosat, a sajat odujaban. :-) Kezdesnek persze a legdurvabb megbotrankoztato kepeket visszuk, hogy azt mondhassak, jesszusom, ezt neeee. :-) Csak azert, hogy kesobb banhassak, mit tettek. Kiallitas igyisugyis lesz. Es emlektabla a hazunk falan, 100 ev mulva! Itt elt es alkotott...
Ma este Sandrohoz megyunk, immar rendszerint szerda estenkent, es ezt a kis firkalmanyt onnan jol fel is teszem a blogba. Majd raaldozzuk az ejszaka egy reszet, hogy talaljunk magunknak egy onkentes projectet Del-Amerikaban. Be jo is lesz, csupa izgalom! Europa olyan egyhangu. De mindenekelott valamit tenni kell a hajammal! :-) Borzaszto mar, de ha egyszer meg akarom noveszteni... Tudom, hogy ilyenkor a legnehezebb kitartani, megis raveszem magam, osszevissza van, igazi kocos vagyok, neha a hosszabb tincsek mar osszegabalyodnak, fesulkodni persze nem (a minap almomban egy kislany kifesulte a hajam, asszem a Csilla gyereke volt, akire most sokat gondolok, bar o kisfiu, de mindegy), szoval le kene kicsit vagni belole, hogy egyforman nojon, viszont elveszett az ollonk. De legalabb tudjuk, hova veszett, ugyhogy mar csak vissza kell szerezni! :-) H.
2007. január 25., csütörtök
A frimelben 96-bol 69 olvasatlan levelem van. Hmm. Szammisztika? (Hogy mast ne mondjak.) Utalom, de lepten-nyomon egyebet sem. Minthogy a 2007-es milyen jo kis ev lesz, mert a 2-es is, a 7-es is, plusz egyben a 9-es is milyen pozitiv szamok (azontul, hogy szemelyszerint a hetest utalom, es az egesz nem erdekel, de). Hozzaadtam es Vikit motivalom vele, hogy mindketten ebben az evben vagyunk 27 evesek, megegyszer, ketszer, haromszoros 2+7=9. Juhejj! Iden nagyonnagyon! :-) Ennek okan ismet osszejottem es szakitottam es osszejottem es szakitottam es... Lucianoval, aki majdnem mondhatnam, hogy eletem szerelme, de sajnos orult, en meg nem pszichiater. Ha akarom, tudok lenni az is, de megsem ugyanaz, mint egy rendes pasi. Vagy dolgozom, vagy elek. De nem elek dolgozva. Hagyjuk.
Amugy vettunk bicajokat, kettot, egy sarga-feketet, teleszkopost, meg egy szep turkizkeket, teleszkoptalant, de arra viszont lampat is. Egyelore nem tudjuk, melyik kie (miota megvettuk, szakad az eso, igy alig volt alkalom begyakorolni, melyikbe szeressunk bele). Tavaly olyan konnyu volt. Megvettuk, szerette ki-ki a magaet, aztan hasznaltuk, majd elloptak. Slussz. Most meg folcipeltem a lakasba, nehogy kilyukasszak a kereket. Vannak vegre ellensegeink is (najo, csak viccelek). Izgalmas az elet, ki mennyire akarja! :-)
Ugyamugy aha, ittis lehult, mitobb, felrobbant a konvektor. Szerencsere Sandrotol irok, ugyhogy nem is fontos. Meg nem is komoly, azota ujra begyujtotta mar, reggel pedig hazamegyunk. :-) Pedig mindig arra gyurok, hogy egyszer vegre a kavefozo robbanjon fel, mint kiskoromban otthon, de a konvektortol speciel pont nem vartam. :-)
Ihlettelen, hat joejszakat, es majd irunk is, ha sikerul meggyoznunk arrol valakit, hogy a flopinkat berakni a gepbe nem veszelyes. (Amugy kitudja. Lehet, hogy az.)
H
2007. január 18., csütörtök
Neha ugy vagyok az internettel (meg a szamitogeppel egyaltalan, mert meg tul friss a helyzet, hogy van sajat), hogy elfog a hev (csepeli) es csak irok, klikkelek, reagalok, olvasok, irok, es erzem, ahogy a billentyuzetbol ataramlik az elektronikus bizserges a kezembe, es onnan (a szivemen at persze) egeszen fel, az agyamig, aztan az egesz visszazudul ugyanoda, es mar nem vagyok tobbe en, aki mindezt iranyitja, a dolgok tortennek, masnap meg csak nezhetek, hogy ezeket en potyogtem oda, tenyleg? (Talan az uveg jo bor is benne van, de foleg a vilaghalo varazsa.) Es mindegy, hogy a vegen (kozepen) mar kifolyik a szemem, hogy megfajdul a lapockam, hogy pisilni kell, mitobb, aludni, megis muszaj ideragadni ele. Es nem banom bevallani, hogy igenis en mar ez a csuf uj generacio vagyok, aki tenyleg nem ir pennaval, mert mire volna valo? Aztan meg azt se banom, ha odaszolok valamit valakinek, vagy beirok egy "halhatatlan" bejegyzest egy "mindorokke" blogba totalis megfontoltsag nelkul, mert naes?, ez is csak egy korkep, egy jegyzet lesz, ami az oseinknek korantsem adatott meg. Persze, leirhattak (es a papirusz elveszhetett-szetazhatott-megeghetett egy het mulva), vagy elmondhattak barkinek (ha volt olyan, aki erdemesnek talaltatott, de meginkabb: aki nem felejti el meg aznap reggelre), de mindenesetre sosem volt ennyire csak egy pillanat muve vilagga kialtani egy kosza gondolatot, es sosem volt meg ra ekkora esely, hogy ez par hetnel tovabb meg is marad ott, ahol eppen van. (Nyilvan ez se fix.) Mindenesetre hat nem banom, ha megbantok, es sosem fogok bocsolni erte, mert legyen valaki annyira legeny a talpan, hogy sikra szall, es megvedi az igazat, es amennyiben tenyleg, meg tan bele is szeretek (virtual, termeszetesen). Mert ellentetben az elterjedt forumvitazokkal, en nagyjabol ugyanugy tolom, mint eloben. Beszolsz, kocsog, tamadsz, visszaharapok, de ha teis, es erosebb vagy, megadom magam, nincs harag, gyozzon a jobb! Kozben viszont napok ota egy Agi-blogbeiras jar az eszemben (latod?), miszerint lassan vegeter a ferfi uralom (raadasul a feher ferfie!) a vilagban. Ami klassz, mert bar epp mai a sztori, hogy Viki szobajaban tonkrement az agy is, lampa is, es feljott az ugynokseges faszi megjavitani, aztan ahogy tett-vett, az jutott eszembe, vegre egy ferfi a haznal, szereloladaval, csavarhuzoval, letra tetejen stb, megis szoval, hogy egy ideje a feminizmus jegyeben (amitol egyebirant jocskan undorodom) azt gondolom, hogy a ferfiak egyetlen valodi hianya a vilagban gyakorlatilag az a'gyra korlatozodik (elmeletileg persze sokkal tobb helyszinre is).
Aztan persze az merul meg fel, hogy hogy a fenebe lehet szeretni egy ilyen ronda es gonosz gepet, mint a szamito (primitiv)?! Es hozza meg a Rolandtol kapott news, hogy immar eldobhato gepeket gyartanak, ez a jovo, nem bovitheto, mindegy, par ev mulva ugyis kidobod es ujat veszel. Tessek. Semmi sincs orok ebben a vilagban, ezt pl utalom. (Egyetlen orok dolog az olajfolt a lepcsohazban, amit hetek ota nem lehet felmosni, Viki mondta, ott marad mindig. Kapaszkodjunk az olajfoltba, mint maradando valami.)
Amugy jelenleg Sandronal vagyunk, De Andre szol, egy igazi trubadur (hihi), es a vacsi megint csudajo volt, meg ok maguk (Sandro, Mario, Gabriele), akik a varos leg-leg-leg, es hogy epp amikor lenyugozve hallgatom parbeszeduket, az elso alkalommal kerdeznek meg, megis mit gondolok roluk. Haritom, szembe nem dicserunk. (Remelem erzik, hogy ez nem trefa volt.)
Na, es lehet, hogy nem is Szaddamot akasztottak fel, ugyhogy mostaztan sipirc aludni!
2007. január 17., szerda
Ma hajnalban majdnem elutaztunk Franciaorszagba, csak nehany egeszen apro csekelyseg hiusitotta meg a tervet. Elsosorban, hogy mar nem vagyunk eleg rakendrollerek, es az, ami delutan negykor jootletnek tunik, hajnal haromkor mostanaban kevesbe (hat igen, oregszunk). Aztan meg kozbejott egy Smart is, ami tul kicsi ahhoz, hogy mindkettonket atvigyen San Terenzobol La Speziaba (de ilyen tobbet nem lesz, azonnal veszunk bicajokat, es sohatobbet autoktol fugges!). Maskulonben a vasutallomastol mar gyerekjatek lett volna 5-6 ora (ingyen)vonatozassal atjutni a hataron, es igazi franciakat szagolgatni, igazan Franciaorszagban. (Az olaszok szepek, a franciak illatosak.) Najo, talan majd legkozelebb. Minden jel arra mutat, hogy kicsit besokalltunk mar itt, ugy ertem nem az hogy itt, hanem az egyhelyben levestol. Az egesz terv csakugy a monterossoi parton heveressel es utazasokrol valo beszelgetessel kezdodott, aztan felora alatt odaig fajult, hogy vigyorogva a teljesen hulye terven lepacsiztunk ra, hogy hajnalban irany a hethatar! :-) Vegulis gyozott a jozan esz, vagy mi. Hagyjuk. (Illetve elodazzuk.) Kulonben az egyik olasz mobiltarsasag (tortenetesen az, amelyiknel nekunk van elofizetesunk) kifejlesztette a hogyan huzzuk le meg jobban a kedves ugyfelet legdurvabb verziojat, miszerint letezik SOS-feltoltes, ha elfogy a penzed, de “eletbevago” lenne, csak kuldesz egy sms-t egy szamra, es adnak penzt nehany sms-re ugy, hogy megelolegezik, aztan amikor majd ujratoltod, szepen levonjak. 5 eurobol 4 euro 50 centet vonnak le! :-o (Allitolag mondjuk, mert en ugyan em probaltam.) Aztan ezzel kapcsolatban meg jo reg azt is akartam kozolni, hogy itt eleve ugy adjak a kartyat, hogy el vannak ra mentve bizonyos “fontos” telefonszamok (taxi, vasuti info, persze az ugyfelszolgalat, meg kitudja meg mik). Na, ezt a rovatot amugy a Balazsnak szenteltem, bar nem tudom, hazaterte utan vissza fog-e olvasni ilyen sokat. (Mondjuk a nevere biztos rakeres, igy megtalalja, hehe.) Ma delutan lattam, amint egy hatalmas markoloauto (markoloooo!, mondta Andris, ha latott egyet az utcan, sosem felejtem el, mennyire imadta) koveket markol a parton es elegyengeti a hullamtorot. A vicces foleg az volt benne, hogy nem csak en lattam, hanem eleg szep kis tomeg jart a csodajara, a markolos ember meg direkt bohockodott, es mivel tenyleg ritkan latni ilyen kozelrol markolot, eleg lenyugozo latvany volt, amint a hatalmas koveket jatszi konnyedseggel dobalja, turja, lokdosi, valamint neha magasra emeli a kart es a nezokozonseg fele legyint vele, mintegy biccent a fejevel. Ilyenkor a gyerekek sikitva hatraltak, a felnottek csovaltak a fejuket es azt motyogtak, de hulye (azert persze ok is elveztek titokban), en meg mosolyogtam is, meg feltem is, felvaltva. Franciaorszag helyett ez jutott hat, meg egy szurke felhos nap, nagyreszt agyban toltve, majd sikertelen internetezesi probalkozassal, valamint elmaradt munkaidovel es felresikerult vacsoraval. (Nem szomor, csak tenyek.) :-) Ma van Oliver szulinapja (hepi-hepi, sokpuszi), konnyu megjegyezni, epp 2 evvel es egy honappal idosebb nalam. Hogy repul az ido (mondjak itt mindig, mert nem tudjak, hogy nem az ido mulik el, hanem a dolgok)! Kismadarka. Hetfon pedig erkezik Klari, aki tavaly egy rovid idore szinten speziai lakos volt, de megjott az esze, es immar a szegedi egyetem olasz szakos hallgatoja. Eljen-eljen, tapsoljuk meg! :-) /Azert csak visszahuzza a szive./ Mi meg maradunk, bar mar legalabb levelezunk a nyelvvizsgarol, es talan a forradalmi marcius tizenotodike kornyeken tul is esunk rajta (persze minek, teszem fel a kerdest folyton, es egyetlen valaszkent az jut eszembe, hogy mert a Nagyi orulne neki-es ez persze motivacionak eleg is). Na, csaosz eszpanyolosz (oda is atmegyunk majd nyaron)! H.
2007. január 15., hétfő
Szoval ma delelott akkora hatalmas Napsuti volt, hogy ujjatlan trikoban rendesen izzadtam a parton. Viki is lent volt, bar elkerultuk egymast. Valahogy az uj munkabeosztas (es a regi pasiugyleteink) elsodornak minket egymastol. Egyebkentis csak delutan egy es hat kozott lehetnenk egyutt, valamint ejfel utan (de akkor meg Vikinek mar aludnia kell, hisz olyan koran kel majdnem, mint a Nap), igyaztan ha meg ebbe beleesik mas “elinteznivalo” is, marad a levelezes a konyhaasztalon. Szoval nem tudtuk, hogy a masik is a parton lebzsel egyazon idoben. A lenyeg, hogy holnapra is ilyen idot mondanak, igyhat elhataroztuk, hogy atmegyunk Riomaggioreba (micsoda kiruccanas!, teljesen leszoktunk a mozgolodasrol, megvan itt, a lakastol ot percre is minden, de ennek holnap vege!), es napozni fogunk, rendesen, furdoruhastul! Micsoda dolog, januar kozepen! Bruhaha. En mindigis mondtam, hogy szeretem a globalis felmelegedest! Meg tobb gazmeghajtasu dezodort a vilagba!! :-) Amugy a fonokom nehany szigoru(nak tettetett) letolas utan odaig fejlodott, hogy ma delutan telefonalt, hogy felorat kesik. Ahhoz kepest, hogy haromszor is elfelejtett szolni, hogy zarva leszunk este, egeszen rohamos a javulas. Maskulonben ma meccs volt (Spezia-Piacenza 3:3), igy eleg keson jottek a nepek kajalni, es aztan meg hazamenni se akartak, csak inni (az asztalukon felejtett uveg grappabol). ((Szinten a fonokom figyelmesseget jelzi, hogy rendszeresen kiviszi az uveget, mutogatni, ott toltoget, aztan otthagyja az asztalon, a kedves vendeg pedig nezeget a pult fele, hogy figyelek-e, es ha latja, hogy nem figyelek, ujratolt. Banom is en, mashova nezek, toltogessen!)) Szoval, amikor lementem dolgozni, Viki epp “ledolt egy kicsit”, aztan a viszonylag hosszu muszak vegen (1 utan vegeztem) mondogattak a kollegak, mint minden este, hogy menjek veluk bulizni. Leven amugysem volt mas ajanlatom, viszont, mig vartuk, hogy a szurkolok megigyak az egesz uveg ottfelejtett palinkat, mi is poharaztunk, hat volt is kedvem, de gondoltam, elobb osszeszedem Vikit, megiscsak pentek este, es ugyis kialudta mar magat, aztan utanuk megyunk. Hat foljottem, es akkor ebredt teli almabol. Aztan addig-addig vacsoraztunk, mig elment a kedvunk a lemenestol, igy most itt ulok, es az alvas elotti bejegyzest irom... Tulajdonkeppen ellenallni az alkoholnak csupan annak kerdese, hogy mennyi minden van itthon. Ha nem lenne, biztos tok nagy kedvunk lenne kimozdulni es meginni valamit. Viszont igy, hogy tobb pia van a lakasban, mint kaja, napok ota csak teazgatunk. (Jo, munkakori kotelessegkent megiszom ezt-azt, de valojaban lajtos a program.) Es holnaptol magyar zenek fognak szolni kis ettermunkben! :-) A sracok allandoan unjak a CD-iket, megaztan veszekednek is, mi a jo, mi a nem jo, ugyhogy bedobtam, hogy hozok en ujakat, szepeket. A vart hatassal ellenkezoleg izgatottan kertek, hozzak magyar CD-ket. Hat ti akartatok, nesztek Kispal meg a Karma es Pluto! :-) Kivancsi leszek, meddig birjak. Kulonben tokjo, egeszen kellemes vendegek jarnak be mostansag, annyi mosolyt kapok (amennyit osztok). :-) Jol elunk.
2007. január 11., csütörtök
Megint meghalt, immar masodszor szegeny Vincent. A konyvemben, termeszetesen. Olyan ertelemben masodszor, hogy tavaly olvastam az eletrajzat (Shaw irasa alapjan, figyelemre melto munka), most pedig az occsevel folytatott levelezeset fejeztem be, es hat mindketto vegen meghal. Marmint a Van Gogh. Micsoda tragedia az elete! Micsoda festo, es micsoda elet. Talan persze ha boldogan el, nem is fest ilyeneket, de akkoris! Viki szerint mert joval megelozte korat. En meg azon gondolkozom, hogy biztos azert, mert senkise szerette igazan. Talan ha lett volna egy lany, aki vegig kitart mellette, minden hulyesege ellenere. (Viki szerint halalra szekalta volna azt a not. Egyebkent biztos igaz is.) Szegeny, meg a halalat se tudta rendesen intezni! Micsoda veg, mellbe loni magat, aztan ket napig vergodni, raadasul felelmetesen tiszta tudattal egy szobaban, egy agyban, az occsevel beszelgetve, kozben pipazva, a halalra varva. Remes ragondolni is.
Na, velunk amugy semmi uj (moka es kacagas), a fonokeink hulyek, mindig utolag kozlik, hogy epp nem is kell dolgoznunk, amikor mar odamentunk, pedig nagynehezen vesszuk ra magunkat amugyis barmifele cselekvesre (fogyo Hold), el vagyunk lustulva, miota Benceek elmentek, nem mentunk sehova, semmi buli, semmi haverok (hat meg a Fanta), de meg enni is lustak vagyunk, bevasarolni es osszeutni valamit meg vegkepp. Meg jo, hogy en sokaig alszom, aztan nem sokra ra mar megyek is dolgozni, ahol kapok kajat. :-) Aztan meg besokalltunk vegkepp az olasz elosztok sokszinusegetol. A lakasban volt eredetileg ketfele, ezenkivul vettunk mar meg negyet, es loptunk is egyet, megsem tudjuk egyszerre mukodtetni a szamitogepet, a mosogepet, es Viki szobajaban a hosugarzot, mert valami csoda folytan egyik sem kompatibilis egyikkel sem. (Viki szobaja marha huvos. Az enyimben nincs is szukseg futesre, nala viszont meg lehet fagyni. Sasha-filing. Mig nem jottek Benceek es nem kenyszerultem huzamosabb idot eltolteni az o szobajaban, azt hittem, tuloz. Bar teny, hogy en vagyok a fazosabb. Meg jo, hogy ez az en szobam!) :-) Kenytelenek leszunk hat elvinni vegre a megfelelo elosztot a boltba es megmutatni, hogy ilyet kerunk. Persze majd ha rabirjuk magunkat ilyen komoly bevasarloturara. Egyelore vettunk egy karacsonyi kuglofot akciosan, igy az unnepek utan (elotte 20 euro, utana 2), es most azt esszuk par napig. Meg szerencsere skorbut ellen meg van a savanyukaposztabol! :-)
Ugyamugy aztan megyek majd uszni, meg minden a terv szerint (csak kezdjen mar el noni a Hold!). :-)
Kulonben ma hosszan beszelgettem az alberlet-ugynokseges fickoval, amikor befizettem a lovet, arrol, hogy mi mennyire megbizhatok vagyunk, hogy elsore latszott rajtunk, hogy jo lanyok vagyunk, es sosem csapnank be oket, esigytovabb. (Annak kapcsan, hogy amikor beleptem, egy sziciliainak hallottam, hogy epp azt mondja, nem foglalkoznak hosszutavu lakasberlessel, csak nyari parhetes turistassal, amire miutan elment a faszi, rakerdeztem, miert mondta, es azt felelte, hogy latszott rajta, hogy link.) Na, ezert fogunk a vegen fizetes nelkul megpattanni, hogy megtanulja, senkiben sem bizhat! :-) Nem, egyebkent nem ertem miert paraznak, ha ugyis kapnak eloleget. Persze ha olyan hulyek, hogy azon tul is birkaturelmesen varnak, akkor az o bajuk. Olaszok. Igaz mondjuk az is, hogy ki veszit azzal, ha valaki ingyen lakik egy lakasban, ami amugyis ures lenne..? 21. szazadi civilizacios baromsagok. Mint amikor elmeletet kanyaritottam a banki kolcsonok totalis ertelmetlensege kore. Remelem leirtam mar es nem kell megismetelnem, de ha valaki szeretne, irjon! :-)
Amugy rajottem, hogy nyolcadikan irtam ugy, mintha kilencedike lenne. Megall az ido. Most, hogy itthon blogolok es levelezek esatobbi, hat tenyleg. Minek is mennek barhova is..? Odakint csak ugyis a farkasok, mi kis baranykak jobb, ha itthon maradunk szepen baratunkkal, a szamitogeppel. :-)
Ez a bejegyzes sem szolt semmirol, szerbusztok, orom volt! :-)
Nem is, ha mar igy raerek, bepotlom vegre az ideutazasunk tortenetet. Mintegy negy honapja tortent, hogy Roland kitett minket a Nagykanizsa tabla elott par meterrel es jo utat kivant, mi meg felemeltuk a huvelykujjunkat es (olyan, mintha ezt mar irtam volna egyszer). Najo, akkor most nem irom le, hanem holnap netes gepen lecsekkolom, irtam-e mar, es ha nem, folytatom. Vagy ha akarjatok, lehet szavazni, ezt folytassam-e, vagy valami masba kezdjek inkabb! :-)
Online kapcsolatot szeretnek letesiteni veletek, ertsetek mar meg!
Holnaputan (kiskedden) bekottetjuk a netet is, kerul, amibe kerul, aztan skype-olunk majd orrbaszajba, a tenger meg varhat, minket mar nem lat tobbe, max webcameran keresztul! :-)
Csao! H.
2007. január 8., hétfő
Es szeretnem meggyonni orszag-vilag szine elott, hogy Szilveszter ejszakajan megbantottam egy arab ferfit. Sajnalom es szegyellem, de igy volt, meg ha akaratomon kivul is. Raadasul azt hiszem pont ezidotajt feszitettek keresztre (azt azert nem irom, hogy szegeny, de) Saddam-ot is (bar jomagam kesesben, talan csak masodikan ertesultem a hirrol). Aztan meg az is az igazsaghoz tartozik, hogy amaz masodik halalat szerettem volna a sajat szememmel latni, es emiatt orakon keresztul neztem a tevet (a ruhasszekrenyben, merthogy bekoltozesunkkor oda rejtettuk, de a bedugoja onnan is pont eler a konnektorig). Vegezetul, hogy miutan lattam, es elhittem, magamban orommel nyugtaztam a gaztevo kivegzeset. De Ali, az egyetlen arab lokal tulajdonosanak megserteset valoban banom, ugyanis rendkivul intelligens, bekes es szimpatikus arabrol van szo. Egyebkent a sertest magat epp azzal kovettem el, amit itt is irok, ugyanis o nem arab, hanem perzsa. Onerzetes, na. Mindez csak arrol jut eszembe, hogy ma ejjel nekem szazszor elmondta egy undorito reszeg osztrak, hogy ne hazudjam azt, hogy magyar vagyok, ha egyszer roman, es fel akarta soroltatni velem budapest hidjait, de nem mentem bele a vitaba, cak megkerdeztem, mi a kulonbseg? Szamomra semmi, magyar, vagy roman, egyremegy (foleg, mert egyiket sem erzem es soha nem is ereztem magamenak). Es Alinak is azt mondtam, hogy nekem arab, vagy perzsa, egykutya. Aztan megsertodott, pedig nem volt celom. Alit kedvelem, az etterme csudaszep, a kaja jo, a sor finom, a zene hangulatos. Na, vezekeltem. Januar kilencediken van Andras szulinapja. Amugyis evek ota telefon-sms-emil a felkoszontes formaja, de iden mar ez sincs, elvalaszt minket hethatar, egy ocean. Igy megorokitem itt, hogy en azert megemlekeztem rola. Isten eltesse sokaig (juteszembe!) Ricsikevel egyetemben! :-)
Irjon mar valaki! – gondolom magamban olykor a telefonokra nezve, de aztan ahogy jobban belegondolok, nem akarok senkit es semmit. Holtfaradt vagyok, nemreg hagytak el minket a “szerelmesek”, es az elmult hetek rem eltulzott amokfutassal teltek. Faraszto, eleg volt. Ezentul jo ideig szeretnek csak es kizarolag: -dolgozni jarni -uszni jarni (uszodaba es Tengerre) ((vagyis: tengerre–le kell szokni a nagybeturol!)) -sokat aludni -sokat olvasni es irni (most, hogy vegre itt van a gep) Es semmi mas. Semmi egyeb hulyeseg. Persze eddig mindig volt ra valami urugy: Karacsony, Szilveszter (ezek viszont tenyleg nagybetuk ugye?), meg a latogatok, de immar mindennek vege. Nem erdekelnek az itteni tokfejek es a hozzajuk tartozo eltekozolt, hajnalba nyulo estek. Megis kozottuk elunk, akkormeg miert erdekelnenek jobban az otthoniak? Igyaztan hiaba buvolom a telefont (magyart, olaszt egyarant), mert nem ir senki, hiszen en nem akarom, hogy irjon barki is. :-) A Benceekrol nem irhatunk, mert megkertek ra (hat o bajuk, kimaradnak a mesebol, es majd utolag mar hiaba sirnak, hogy szeretnenek megis benne lenni, szeretnenek ok is hiresek lenni, ok is ugyanugy itt voltak, immar keso, egy szot sem), legyen eleg annyi, volt mar jobb nyaraltatasunk (de rosszabb is, ha ez megvigasztal valakit!). :-) Tul vagyunk rajta, mindenki, minden szempontbol. Ezalatt tortent, illetve valamivel elotte, hogy Viki elkezdte csinalni helyettem a Fame Chimica-t, en pedig a helyi (ertsd: San Terenzo) Rosso di Sera nevu etterem pincer-csaposakent kezdtem el tevekenykedni. Ez a munkakor sem epp a legkedvezobb az egeszseges eletmod elkezdesere, leven annyit es azt iszom meg, amit csak szeretnek (konyak, grappa, a legjobb borok, kozben kave kaveval), aztan meg ejfel korul vegzek, csak fiatalok dolgoznak, es valahogy sosincs kedvuk hazamenni, viszont megkerdezni engem, van-e kedvem veluk tartani, sosem mulasztanak el. Az egyik kollegam, Mauro, aki a kemence korul teszvesz, de egyebkent mindenhez ert (minden etteremben van egy ilyen, a Tavernettaban Sergio volt, aki pincer, csapos, szakacs, pizzasuto, stb.) epp egy szard fiu. Erdekes, hogy elso ranezesre is azt mondtam volna rola, hogy szard (kicsi, fekete, kedves, szorgalmas) de aztan hallvan, mennyire speziai, hagytam a temat, vegul kiderult, hogy tenyleg az, csak o mar itt szuletett, de a szulei Jerzu-bol valok (ahol voltam egyszer borkostolni, egy kis falu, tokre csodalkozott, hogyhogy jartam ott). Szoval o segit a legtobbet, mert persze felvetelkor azt mondtam, oooo, persze, csinaltam en mar ilyet, azt gondolvan, pincernek, meg csaposnak lenni barki tud, meg en is. Igyaztan eleg sokmindent kell csakugy ellesnem, magamtol rajonnom, es ebben segit Mauro, hogy megse annyira egyedul kelljen. Kulonben eleg laza a hely, es nincs nagy porges sem, pont idealis, hogy elsajatitsam ezt a furcsa szerepkort is. Annyi minden voltam mar... :-) Van meg a fonokom, Marco, szinten jofej, ha nincs vendeg, megengedi, hogy bent dohanyozzunk /sot, a minap egy nagy asztaltarsasag volt, akik folyton kimentek ragyujtani, egyszer odaszolt nekik, hogy ha akarnak, nyugodtan bent is, mire mondtak, hogy valaki kozuluk nem dohanyzik, azert mennek ki, mire ravagta, hogy akkor kuldjek ki azt az egyet:-)/, valamint barmit megehetunk es megihatunk, ucsorgunk egy asztalnal es borozunk, mig nincs dolog. Nincs az a hulye Tavernetta filing, hogy folyton ugy kell csinalni, mintha lenne dolgunk. Kis etterem egyebkent, 30 emberrel tele van. Szokatlan ez a nyugalmas tempo a Tavernetta utan. Mondjuk ott egy telthazas esten megfordult 4-500 vendeg. Es itt amugyis csak vacsira vagyunk nyitva, igy az egesz napom szabad. Remelem nem megy csodbe, nagyon kevesen jarnak be, de szerintem csak ki kell huzni tavaszig, aztan minden este telthaz lesz, mint a tengerparti helyek barmelyikeben. Kerdezem Marcot, nyaron ebedeltetni is fogunk-e. Aszonta nem, mert utal koran kelni. :-) Laza fej. Kicsit neha tul laza is, pl Szilveszterre volt nehany asztalfoglalasunk, de varatlanul ugy dontott, hagyjuk a francba, ne dolgozzunk, bulizzunk, mindezt raadasul ugy jelentette be, hogy aznap delutan otkor veletlenul osszefutottunk egy barban... Na, sebaj, turelem! Igyaztan a Szilvesztert hirtelen szerveztuk, maskulonben Vikiek is odajottek volna vacsizni, hogy legalabb ilyetenkeppen egyutt legyunk. Manuellal es Lucaval (azt se tudom, rola volt-e mar szo, es itt most nem tudom visszanezni, mert most net nelkul, a sajat gepen irok, hihihi) ideoda mentunk egy darabig, pizzaztunk, stb, aztan mi, magyarok elhuztuk a csikot Sandrohoz, es az ejfel szerencsesen ott ert minket. Sajat kerti tuzijatekkal, Gabriele gitar-eneklesevel, koccintgatassal, kemencetuzzel, es a tobbi szokasos imadnivalo Sandro-dologgal egyutt. Utana persze megint elraboltak minket a fiatalok es vittek a tancos mulatsagba. Voltunk mindenfele, varosban Radio Deejay-n, meg Maydayen hip-hop, reagge-n, aztan nem is tudom, a vegen valahogy mindenki hazajutott, es boritsa fatyol a tortenetet… Masnap delutanig alvas, aztan a kovetkezo napokban mar valoban elkezdtuk korbejarni az obolt (oblot?), es lattunk csudaszep (teli)Holdfelkeltet egyazon percben a Naplementevel, Tengeren voros es feher hiddal (vagyis tengeren, na), meg a genovai akvariumot, aztan oooriasi viharos hullamos partokat, kalandturaztunk regi, elhagyott vasuti alagutakban dacolva patkanyharapassal es bokaig ero sarral, ettunk pizzat, kagylostesztat, ittunk kavet meg sok bort, kipipaltuk a kotelezo programokat, es atestunk az Abel-napon is. Ketezerhet van. Es vegre itthon irok. (Azt meg nem tudom, hogy fog mindez felkerulni a netre, de megoldom!) Szol a Kiscsillag, neha eszembejut irigykedni, hogy azt a szoveget („Ha en lennek a szerelmed“) en is megirhattam volna..., de aztan vegul hagyom a francba, legyen az ove! :-) Boldog uj evet kivanok mindenkinek, es ezt most kivetelesen komolyan! Legyen vegre vege a het szukos esztendonek, mindenki talalja meg a parjat es legyen vele boldog mindorokke, vegezzen olyan munkat amit igazan szeret, es eljen ott ahol jol erzi magat! (Vagyont es gyerekeket majd ketezernyolcra kivanok, legyen egy ev ilyen alapozos.) :-) H.
2006. december 30., szombat
Petarda, petarda, petarda, szivroham. Hmmm. >:-/ No. Milyen bosszankodos vagyok! Utalom, hogy nem tudok belepni a wiw-re, vagyis amit belepek eltunik a francba, es a freemail-es leveleimet sem tudom megnezni. (Comune.) Basta! Az elmult napok kicsit ossze(-vissza)folytak. Szerda ejjelre vartuk Benceeket, vegulis csutortok reggel fel nyolc korul erkeztek, addigra a lelkesedes mindenkinel alabbhagyott. Az oromtol egymas nyakaba ugras helyett, rekedt szevaszok.. :-) A Fame Chimicaba mar nem kellett bemennem (meg eztan), mert az ejszaka soran (idonk mint a tenger) kipucoltuk. %-) Ma esik, remelem Firenzeben nem! Benceek reggel atmentek. Ja, hoztak toltottkaposztat, tejfolt, bejglit, savanyu kaposztat, hazit is! Anyuek tettek el, a Vilag legfinomabb kaposztaja! Szia Anyuuu! :-) Na. Semmi kedvem irni, ugyhogy mara ennyi, jol vagyunk, mindenkinek jo szorakozast holnap ejszakara! Viki
2006. december 25., hétfő
Na, hat az elso Karacsony csalad nelkul. (Marmint a csalad ugyanugy megvan, csak en nem vagyok veluk.) :-) Itteni pajtasaink nagyresze ugy tekintz rank, mint a fovaganyakra, akik csakigy, ket lany, bele a vilagba, es mindent tulelok, es huuu, szoval eleg nagyot nezett az egyikuk, amikor megtudta, hogy ez az elso, hazonkivuli. Hat igen, vegulis magam sem ertem, hogy huzhattuk eddig, de mindig van egy elso alkalom, es ha 27 evesen is, hat eljott. Hogy milyen? Gondolom itt varjak azt a szulok, hogy azt irjam, naigen, kicsit azert hianyzik, vagy valami. Sajnos(?) nem. Icipicit sem. Vannak bizonyos alkalmak, amikor elerzekenyulok, es valamelyik szerettemre gondolvan lefele gorbul a szam, de ehhez nem kell a karacsony, sot, ilyenkor, amikor otthonlenni remalom, csak a szintiszta megkonnyebbules van. Hogy vegre megusztam! Hogy a szobam mocskosabb, mint barmikor, hogy epp szenteste elott felejtettunk el bevasarolni, igy a menu egy szimpla tojasrantotta lett, hogy aztan ejfel utan egy kocsma teraszan koccintgattunk kvazi idegenekkel valtva karacsonyi jokivansagokat, mindez folyton mosolyt csalt az arcomra, es idonkent ha a telefonon, vagy valahol meglattam a datumot, vagy csakugy eszembejutott, hogy basszus ez a szenteste, hat azt mondtuk egymasnak Vikivel, hogy aaaallat, basszus, es vigyorogtunk. Sajnalom, biztos szemetseg. A szulok a legjobbat akarjak, es azt hiszik, fontos megpucolni karacsonyra az ablakot, meg, hogy ha nincs pulykasult, akkor vege van a vilagnak. Es aztan meg azt is, hogy szigoruan egyutt kell lennie a csaladnak. Miert is? (Elsosorban mert ugyis minden zarva van, hova mehetnel?) Na mindegy, hagyjuk ezt, elmeselem inkabb, itt mi van.
A legfontosabb kulonbseg, ami egyebkent logikus is, hogy a szenteste napjan itt nemigen tortenik semmi. A boltok nagyresze ugyanugy nyitva volt, az emberek jottek-mentek (egyebkent azt ma is), a parti setany tele volt, mert raadasul ajandekba hatalmas napsutit kaptunk a Jezuskatol. (Aki ekkor meg csak odabent keszulodott ugye.) Na, es akkor este minden kis varos, falu, telepules megcsinalja a maga kis festajat, es nem ilyen otthonulos maganyos unnep van, hanem boldog kozos varakozas. Hogy megunnepeljuk a napot, amikor megszuletett a megvalto! Szerintem ez szep. A tengerpartiak viziparadet rendeznek, nalunk a kisdedet ejfelkor kihalaszta par buvar a vizbol, majd elhelyeztek a parton felallitott oriasmedence belsejeben, amiben mar be volt rendezve a vizalatti jaszol. Nevetseges marhasag, raadasul a kisjezust nem is lattuk, olyan kicsi volt, ellenben annyi lelkes nezo, hogy szoval nem csiptuk el a kiemeles pillanatat, csak a rendoroket, akik motorcsonakkal ideoda serteperteltek a sekelyesben, mindenesetre tokjo hangulat volt. Es mint megallapitottuk volt, ez a tengeri szuletes jelent, meg aztan a rem ronda akvarium, az idetlen buvarral es szerencsetlen muanyag Jezussal egy az egyben egy dadaista performansz lehetne. Nalunk nagyon menne, de itt verkomolyan tapsoltak meg a vegen az emberek. :-) Na, utana meg elmondtak a szentmiset is, de azt mar sajna nem neztuk vegig, mert Manu tilosban parkolt, es vegigparazta az esemenyt (hiaba mondtam neki, hogy Karacsonykor nem buntet a rendor sem, plane nem Italiaban). Utana beneztunk a kis barba a parton, ahol gyultek gyulekeztek a nepek, mindenki koccintott, puszilkodott, jokivant. Inkabb Szilveszter-filing volt, foleg mert a kolkok mar napok ota megallas nelkul petardaznak. Aztan 25, 26-an van az, hogy mindenki csaladot latogat, ajandekoz, stb. De vegulis nem olyan szigoru az ugy, Sandro is siman megengedte maganak, hogy meghivjon a csaladi ebedre ket kulfoldi lanyt, akik nemigen illenek a kepbe. De vegulis megis, sot, miutan vegigzabaltuk a tizezer fogast, mindenki elparolgott, csak mi maradtunk vele, aztan rank is beszelte, hogy aludjunk itt. Kicsit persze az egyedul elok itt is raparaznak az unnepre, de nem olyan veszes, mint nalunk. Maradtunk hat szivesen, borozgattunk, megbeszeltuk a vilag dolgait. Sandro annyira jofej!! Na, azutan egy oraval, hogy kikonyorogte maradasunkat, el-elbobiskolt az asztalnal, ugyhogy vegul el is ment aludni, mi meg itt hallgatjuk a studioban a Leonard Cohen-t, es netezunk, meg felalomban vagyunk mar mi is (Viki mar teljesben, most, hogy jobban megnezem). :-)
Vegulis az egeszbol azt akartam kihozni, hogy nem kell tuleroltetni a dolgokat, viszont jolerezni magunkat kutya kotelessegunk (meg Karacsonykor is)! :-)
Dani, Balazs, es Andras mostansag landolnak az Ocean tulpartjan valahol Ekvadorban, tokre jo nekik, eleg irigy vagyok, meg izgulok is miattuk picit, maskulonben foleg az zavar, hogy lemaradtam a reszletekrol es azt se tudom, mikor, hol, kivel. Sot, hogy hazafele januar vegen Dani beugrik-e hozzank, azt se. De ha igen, majd biztos tudatja idoben... :-)
Holnap mar ujra dolgozunk, tegnap meg ma szabadok voltunk, mint a madar. Ja, de elobb meg Manuhoz megyunk ebedre. Kivancsi vagyok a nagy ubriacone hogy viselkedik majd otthon, az Anyukajaval es komplett csaladjaval. (Valojaban ezt a meghivast marhara nem kellett volna elfogadni, de tudjuk, milyen sertodos. Egy kis aldozatot iden is hozunk, na.)
Minden mast maskor, mert mostmar igyis tul hosszu lettem. BUEK! H. :-)
2006. december 23., szombat
Kedves blog olvaso kozonseg/kozosseg! Ma van a nevnapom! Otthon. :-) En meg ugye itt vagyok. Meg kell neznem milyen nevnap van ma itt, hatha felkoszonthetem valamelyik baratunkat! :-) Az otthoni gepen irtam mar egy hosszu-hosszu bejegyzest ide, de net meg nincs, itt a comuneban pedig beragasztotak szalaggal azt a lyukat, ahol a flopit be lehetne tenni.. Hm. Idovel! Maskulonben a Fame Chimica-t atvettem Hajnitol, mert O talalt egy masik munkat San Terenzoban. Ize. Mit is csinal? Boh! :-) Felszolgal, rendezkedik, kavet foz, ilyesmi. Brava! En delelott dolgozom, tiztol egyig, O este hattol ejfelig. Szeretnek egy bicajt atjarni Speziaba! Terveim szerint koran fogok kelni, lemegyek a partra futni, attekerek Speziaba dolgozni, visszatekerek, enyem az egesz delutan, este, ejjel, festhetek, olvashatok, setalhatok.. Szuper! Orulok a delelotti beosztasnak, mert amugy semmi hasznosat nem csinalok soha, pedig aranylag korankelo vagyok. Puszik! Boldogsagos Karacsonyt, udv Jezuskanak, hozzank iden nem jon! :-)
